Nonprofit szabályok – kitekintés

(Készítette: dr. Major Ágnes, 2013. augusztus, a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alapok pályázat támogatja a SMCA-2012-0071-Z regisztrációs számon nyilvántartott "Fenntartható helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtése és piaci életképességük javítása” című pályázat keretében.)

Bevezető

Általában a nonprofit kifejezést jogszabályok nem határozzák meg, azaz nem adnak definíciót. A jogirodalom az alábbi elemek fennállása esetén jut arra, hogy az adott működés nonprofit.

– jogi személy formájában (azaz intézményesült, nyilvántartásba, vagy bejegyzésre került valamely közigazgatási szervnél, bíróságnál);
– fő célja nem a profit szerzés, hanem valamilyen közjót szolgáló cél, de vállalkozási tevékenységet folytathat kiegészítő jelleggel;
– nem állami (de valójában sem az állami, sem a piaci szektorhoz nem sorolható);
– a bevételét, a nyereségét, a vagyontárgyát nem osztja fel és csak nonprofit célra használhatja;
– intézményesült belső szervezete van.

A nonprofit működés szűkebb köre a közhasznú működés.

Közhasznú (public benefit):

Angliában „charity”-nek hívják a common law alapján.

Franciaországban a közigazgatási jog „organisations d’utilite publique”-nak hívja, amely azonban az „économie sociale” szociális gazdasági szektor részét képezi, amelybe a franciák beleértik a szövetkezeteket, takarékpénztárakat, kölcsönös biztosítópénztárakat is és persze az alapítványokat is.

Németországban a közhasznúság kifejezése a "gemeinnützige Zwecke”, amelynek különböző szintű adókedvezménye van.

A közhasznú szervezetek kizárólag a társadalom, vagy a széles közösség hasznára tevékenykednek, a közjót szolgálják, vagy egy kisebb csoport javára tevékenykednek, akik azonban hátrányos helyzetűek, vagy speciális támogatásra szükségük van. A közhasznú minősítés megszerzése – sok államban – teszi lehetővé az adománygyűjtést. A közhasznú szervezetek általában szélesebb körben élveznek adómentességet mint a nonprofit működés.

A hasznosság tekintetében is létezik megkülönböztetés: public benefit (közhasznú) v. mutual benefit (kölcsönösség).

Az USA-ban a mutual-benefit nonprofit társaság a tagjai javára és számára nyújt szolgáltatást és a társasági adó alanya. Tipikusan különféle klubok, társasházak működnek ilyen formában Amerikában. Angliában építőközösségek, kölcsönös biztosítók és szövetkezetek működését tipizálják ebbe a formába. Általános jellemzője[3], hogy non-profit alapon támogatást, segítséget, biztosítást, hitelt vagy egyéb szolgáltatást nyújt tagjai számára, vagy egy nagyobb közösség számára, legelterjedtebb működése Európában a biztosítás és szolidaritás területén található. Ez egy személyegyesülési forma, azaz a tagok nem a tőkét egyesítik, mint azt a gazdasági társasági formában vagy az alapítvány esetében teszik. Lehet nyitott tagságú, pl. az egészségbiztosítók, vagy zárt, egy adott földrajzi helyhez kapcsolódik a működése.

Az országok többségében polgári (társasági) jog szabályozza a nonprofit szervezeteket, de valóságos tartalommal, különösen a közhasznúság tekintetében a közigazgatási és adójog tölti meg.

Adózás

A kormányok tipikusan négy fajta megközelítést alkalmaznak – akár tisztán, akár ezek közül többet egyszerre – a nonprofit szervezetek vállalkozási tevékenységének adóztatására (társasági adó).

1. Egységes adóztatás. Az egységes adóztatás politikája minden vállalkozási tevékenységből származó jövedelmet ugyanúgy kezel, függetlenül attól, hogy annak mi az eredete vagy a célja. Ennek értelmében a tevékenységfajták között nincs különbségtétel, a szervezet minden önfinanszírozásból származó jövedelme ugyanolyan adózási szabály alá esik, függetlenül attól, hogy mire használják fel.

2. A jövedelem felhasználása szerinti adóztatás. A jövedelem felhasználásán alapuló adópolitika mentességet ad a vállalkozási tevékenységekből származó azon jövedelemre, melyet közérdekű célra fordítanak. Így tehát a szervezet által végzett vállalkozási tevékenységek között nem tesznek különbséget, hanem minden olyan jövedelmet megadóztatnak, amit nem a szervezet közérdekű céljainak megvalósítására fordítanak.

3. A jövedelem forrása szerinti adóztatás. A jövedelem forrására irányuló adópolitika csak abban az esetben nyújt adómentességet, ha a jövedelem olyan tevékenységből származik, ami a szervezet közérdekű céljaival van összefüggésben. Ennek értelmében a szervezet minden olyan jövedelme után köteles adót fizetni, ami nem küldetésorientált tevékenységből származik, még akkor is, ha a jövedelmet a küldetéssel kapcsolatos programokra fordították.

4. Differenciált adóztatás. Differenciált adóztatás alkalmazásakor megkülönböztetik az adóköteles és nem adóköteles vállalkozási tevékenységeket; vagy pedig meghatározzák az adókedvezmény maximumát (a maximum profitszintet). Az adott szint alatt megszerzett jövedelmek adómentesek, míg afelett a szervezet köteles adót kell fizetni.

A legtipikusabb jogi formák szerte a világon az egyesületek, amelyek tipikusan tagjai számára nyújtanak szolgáltatást, valamint az az alapítványok, amelyek nem szolgáltatást nyújtanak, hanem valamely közhasznú/közjó tevékenységhez biztosítanak pénzügyi hátteret.

Nonprofit szervezetek jogi szabályai országonként
Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Spanyolországban, Magyarországon.

Az anyag hosszúságára való tekintettel a tanulmány LETÖLTHETŐ ITT.

(2013.10.07.)