A jegyzőkönyv alapját képezi a civil szervezetek további állásfoglalások kidolgozásának. A véglegesített nyilatkozatot később közreadjuk. Jóllehet az itt rögzített javaslatok a további közös munka alapját képezik, a rendezvény szervezői és a résztvevők eredménynek tekintik a közösen elfogadott megállapításokat és javaslatokat és ezeket megfontolásra javasolják a döntéshozóknak.

Alapfogalmaink tisztázása

A Családi Gazdaságok Nemzetközi Éve 2014 mozgalom egyik első, indító lépése 2011-ben az volt, hogy az előkészítő szervezetek meghatározták mit neveznek kisgazdaságnak, kikre koncentrál a program. A Magyar Nemzeti Bizottsági civil előfórum is a fogalmak tisztázásával a nemzetközi jó példákból vett meghatározások átemelésével kezdte munkáját.
A Családi gazdálkodó lehet nagyobb, főként piacra termelő gazdaság vagy kisléptékű családi gazdaság. A kisléptékű családi gazdaság fogalmát a következőképpen határozták meg a jelenlévők:
1.    A kistermelő (kisléptékű termékelőállító) az alapanyag előállítója, gyűjtője, feldolgozója és értékesítője, de kivételes esetben az alapanyag származhat más kistermelői gazdaságokból is a nyomonkövethetőség biztosításával, saját felelősség vállalásával. Egy gazda nem csak saját termékét értékesítheti (pl. gazdabolt, tájbolt; habár ennek az értékesítésnek még mindig meghatározónak kell lennie), hanem harmadik személyek, más kistermelők termékét is.
2.    Közös feldolgozóegység használata esetében minden egyes feldolgozó, előállító  készterméke beazonosítható (nyomonkövethető) az alaptermékből. A közös feldolgozó egység használata esetén a különböző eljárások nem változtatják meg a végtermék kistermelői eredetét, a fogyasztóval szembeni felelősség a termelőé.
3.    A kistermelő gazdasági mérete lehetővé teszi a hagyományos eljárások fenntartását, melyek megkülönböztethetőek az ipari eljárásoktól és reprezentálja a fogyasztók elvárásait az emberi közelségű emberi léptékű, tájgazdálkodással összhangban lévő gazdálkodásról. A kistermelő egy limitált nagyságú feldolgozóban a feldolgozás minden fázisánál jelen van.
4.    Felelős (pl. környezetileg, társadalmilag…) mezőgazdasági termelést folytat.
5.    Vállalja a felelősséget a termeléstől a feldolgozáson és értékesítésen át az általa vállalt fogyaszthatósági határidőig.
6.    Minden esetben (kivéve a háztól való közvetlen, saját termékértékesítés) a terméken (csomagolatlan termék esetén előtte) feltünteti nevét és címét (nyomonkövethetőség végett), illetve a termék előállítási helye is felismerhető és ismert!
7.    A tevékenységhez túlnyomórészt családi munkaerőt, tudással használnak fel teljes munkaidőben számolva éves átlagban, a gazdaság vezetője (akár a nő a családban) ténylegesen részt vesz a termelési folyamatban, nem csak a családi gazdaság vezetési feladatait látja el, hanem munkafolyamatok aktív résztvevője a családban.
8.    A mezőgazdasági-, erdőgazdasági-, akvakultúra/halászati tevékenységből származó jövedelem a megélhetés túlnyomó részét biztosítja, vagy kiegészítő jellegű, és kiegészíthető nem mezőgazdasági tevékenységgel (pl. kézművesség, turizmus, hagyományőrzés, ismeretátadás) és mezőgazdasághoz kapcsolódó szolgáltatási tevékenységekkel.
9.    Identitás: „A gazda nem csak egy férfi vagy egy nő, aki a földön dolgozik, nem csak egy apa vagy anya, aki eltartja családját, ugyanakkor több,  mint egy vállalkozó, aki a kizárólag a piacra termel.”
10.    A családi gazdaságok definícióját legkézenfekvőbben a szociális megközelítéssel lehet megragadni. Alice Barthez francia szociológus szerint a gazdaság alapja a család, ami mint egy sejt osztódik és időről-időre továbbadja az évtizedeken át a DNS-ében raktározott információkat. Ezzel magyarázza, hogy a mezőgazdaság modernizációja elképzelhetetlen anélkül, hogy a családi kapcsolatok öröklődjenek a termelő tagok között. A gazdaság feltétele a munka, melyet nem lehet megalkotni kívülről meghatározott munkafeltételekkel, illetve a munkát végző személyeket és a köztük lévő kapcsolatot nem lehet utánozni, helyettesíteni a munkaerőpiacról bevont személyekkel.
11.    A francia szakirodalom a paraszti, kistermelői megnevezést használja, amelyre pontos definíciót a FEDAER Francia Paraszti Gazdaságok Szövetsége (2011) határozott meg. E szerint a kistermelői gazdálkodás olyan mezőgazdasági tevékenység, amely a kistermelőnek lehetővé teszi, hogy mezőgazdasági és azt kiegészítő tevékenységeket végezzen akkora területen, amely biztosítja az egészséges és minőségi élelmiszertermelést, a gazdálkodás jövedelmezőségét, a természeti erőforrások racionális és fenntartható felhasználását és együttműködik az állampolgárokkal, hogy mindenki számára egy elfogadható és élhető vidéket teremtsen (ld. alábbi ábra).

Lényege, hogy nagyobb figyelmet szentel környezetére, a természeti erőforrások megóvására, miközben jelentős hozzáadott értékkel rendelkező termékeket állít elő a konvencionális mezőgazdaságnál szerényebb mennyiségben (RÉMY 2008). Végül lényeges kritérium, hogy a lehető legkevesebb kémiai anyagot és gépi munkaerőt alkalmazva igyekszik a helyi kézimunkaerőt, innovatív vagy hagyományos biológiai technológiákat alkalmazni. Ennek érdekében szoros kapcsolatot ápol környezetével, a helyi társadalommal, ami hozzájárul a vidék-város, a gazdálkodó-civil kapcsolatok javításához (CASSAIGNE 2010).

Az Abu Dhabi nyilatkozat elfogadása

Javaslatok, elvárások

A 2014. március 4-i civil fórum a meghirdetett 6 témakörben a következő javaslatokat, elvárásokat fogalmazta meg a döntéshozók felé:

1.    A földhöz és más természeti erőforrásokhoz való hozzájutás lehetősége
Az élelmiszer önrendelkezés alapja a földhöz és más természeti erőforrásokhoz való hozzáférés. Amit eszünk azzá leszünk, ha helyi ételt eszünk helyi emberek leszünk, ha importból származó ételt eszünk, idegenek leszünk.
–    A földtörvény mellett szükség lenne a talaj védelmére vonatkozó szabályozás felülvizsgálatára, olyan szabályokra, melyek a fenntartható gazdálkodást a mainál jobban szolgálják.
–    A 2014. május 1-től a földvásárlási moratórium megszűnése után minden eszközzel gátat kell vetni a földzsákmányolásnak (land grabbing-nek). A földzsákmányolás egyik legfőbb hatjtóereje a területalapú támogatási rendszerből fakad. A támogatási rendszert és a földhözjutást úgy kell szabályozni, hogy a helyben, életvitelszerűen élő, családi gyökerekkel rendelkező családi gazdaságok földhöz és mást természeti erőforráshoz, az ehhez kapcsolt támogatásokhoz való hozzájutását, a helyi közösségek élelmiszer önrendelkezését biztosítsa.
–    Tiltakozunk a földzsákmányolás lehetőségét is támogató lépés, a vidékfejlesztési források II. tengelyről az I. tengelyre való 15%-os átcsoportosítása ellen, a 2014-2020 tervezési ciklusban. Kimondjuk, hogy ez a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmazottakkal, a helyben élő családi gazdaságok érdekeivel, a fenntarthatóság követelményével ellentétes, ezért elfogadhatatlan.
–    Üdvözöljük a hazai GMO-mentesség melletti elkötelezettséget, de nem elég ezt csak a termesztés tekintetében kimondani, hanem olyan megoldások is kellenek, amelyek   a GM-szennyezett termékek fogyasztását is korlátozzák kereskedelmi megoldások által (GMO-tartalmú ételek, takarmány a szabadkereskedelmi csatornákon). A minőségi GMO- mentes termékeink fogyasztása (a hazai ellátás biztosítása) prioritás kell legyen az erős fizetőképes exportfelvásárlással szemben, hiszen a hazai fogyasztók fizetőképessége piaci alapon nem tud versenyezni az exportcégek, a külföldi fogyasztói fizetőképességével, és minden minőségi terméket felvásárolni képes piaci igénnyel!
–    Az EU és a WTO közti szabadkereskedelmi egyezményt hazánknak nem szabad aláírni, illetve az EU-n belül kell a szabályzást átgondolni.
–    Üdvözöljük a Nemzeti Fehérje Programot, de elvárjuk, hogy a megtermelt GMO-mentes takarmány ¬– az exportpiaci igény és várható magas piaci ár ellenére is – elsődlegesen a hazai állattenyésztők, gazdálkodók igényeit elégítse ki, megfizethető áron. A hazai igények kielégítése után lehet csak az exportpiacok felé értékesíteni a felesleget.
–    Vetőmag önrendelkezés kell, nemzeti kincsünket, a köztermesztésben való felhasználást biztosítani kell, meg kell őrizni tájfajtánk esetében is.
–    Az indusztriális mezőgazdasági módokat a kutatás, innováció segítségével ki tudjuk váltani környezetbarát technológiákkal – ezek ösztönzése kívánatos.
–    Kormányzati szinten is támogatni kell, igénybe kell venni a civil szervezetek segítségét, mivel ők tudnak a leghatékonyabban fellépni tudatos fogyasztói magatartások formálásában, a fenntartható gazdálkodási formákról szóló ismeretterjesztésében, helyi humán, szellemi erőforrásként!
–    Üdvözöljük az új halászati törvényben már megjelenő hagyományos halászati módok támogatását, így az élővizekből jogszerű horgászattal, hagyományos halászati módokkal kifogott hal falusi vendégasztal szolgáltatás keretében történő értékesítésének biztosítását.
–    A vízhez való hozzáférés alapjog. A természeti erőforrásokhoz való jutás jogához kell a vízgazdálkodást hozzáigazítani. Hosszú távon fenntartható, felelős vízgazdálkodás kell. A vízkormányzás kialakításánál kiemelten fontos, hogy a gazdálkodók, helyben élők hozzájussanak a vízhez.
–    Szükséges a civil szervezetek és a lakosok közérdekű információként való hozzáférésének biztosítása a föld és más erőforrásaink (pl. a víz) használatának, értékesítésének, állapotának monitoring adatairól, ezek ellenőrzése és az alapjog, a hozzáférés elvesztésének veszélye esetén szükséges a helyi szinten erősebb hatályú ellenintézkedés lehetőségét megteremteni.
–    A helyi közösség ellenőrzési és beavatkozási jogát kell megteremteni a termőföld, a vízkincs fölött, tekintettel a fenntarthatósági követelményekre is. A lételemekhez való hozzáférés legyen nemzeti, helyi közösségi hatáskör, nonprofit alapon. A civil kontrollt biztosítani kell az urbanizációs terjeszkedést megalapozó döntések esetén is, a szabályozásba való beavatkozás lehetőségét meg kell adni (pl. bányahatósági ügyek, belterületbe vonás stb.).
–    Erősödő közösségi együttműködés kell, a bizalmi tőke megerősítésére van szükség.
–    Szabadalmakkal ne lehessen az élelmiszer önrendelkezést korlátozni.

2.    Pénzügyi forrásokhoz és a biztosításhoz való hozzájutás lehetősége
A családi gazdaság egy eszköz, kell hogy fenntarthatósági modellként is funkcionáljon. Nemzeti szinten ez a fenntarthatóság sok kis pillérét jelenti.  A családi gazdaságok esetén is legyenek meg kistérségi szinten azok a szerveződések, amelyek ezen a kistérségi szinten biztosítják az önfenntartást, amelyre lehet összefogást szervezni (pl. gépkörök). A családi gazdaságok együttműködve még többet tehetnek a fenntarthatóságért. Közös forrásallokáció szükséges!
–    A családi gazdaságok a támogatási rendszerek pályázati lehetőségeiben pl.: III, IV. pilléres támogatásokhoz nem egyenlő joggal férnek hozzá.
–    A turisztikai eszközök használhatóak a termelésben is, ez is hatékonyságot javító fejlesztés lehet.
–    A jelenlévők nem fogadják el, felülvizsgálatra javasolják a támogatás, illetve szakpolitikában gyakorta felbukkanó dogmát, hogy közgazdasági szempontból gazdaságilag életképtelen ma kisléptékben (pl. 300 ha alatt) termelni. Elkerülhetetlen ugyanakkor a vidékfejlesztési szempontból negatív hatásokat (pl. munkalehetőségek csökkentését, környezeti degradációt) előidéző nagygazdaságok terjeszkedésének és túlzott támogatásának visszaszorítása.
–    Javasoljuk, hogy ne fogadják el a vidékfejlesztési források 15%-os átcsoportosítását a II. tengelyről az I. tengelyre. Ez a Vidékfejlesztési Programmal is ellentétes, a földzsákmánylást is támogathatja indirekt a helyi közösségek érdekeivel szemben.
–    Javasoljuk a fiatalok családi gazdaságban maradásának kiemelt támogatását. Nem elég a fiatal gazdákat támogatni a fiatalok családi kötelékben végzett gazdálkodását kiemelten kell kezelni.
–    Javasoljuk az idősek tudásátadását ösztönző intézkedések megteremtését, az iskolarendszeren kívüli generációk közötti tudásátadás lehetőségének támogatását.
–    Ahhoz jussanak a támogatások akinek arra szüksége van. Ezt kell ösztönözze a pályázati elbírálás, elfogadási rendszer, az adminisztrációs és bürokratikus terhek lebontása, az ingatlanfedezetek és más biztosítékok többszörös kényszervállalásának eltörlése.
–    A családi gazdálkodók, a kisléptékű termékelőállítók nem adományt kérnek, hanem azt, hogy adókedvezményekkel, támogatásokkal ismerje el a társadalom multifunkcionális tevékenységeik hasznát, javítsák életkörülményeiket. Biztosítsák a fejlesztési forráshoz jutást számukra. Az önerő (munka és természetbeni önerő) legyen beépíthető a támogatás elszámolás során. A pozitív externáliák elismerését kérjük.
–    Kérjük, hogy a támogatási jogcímeknél szüntessék meg azt az életszerűtlenséget, hogy adójogi forma, a működést jellemző jogi forma választás miatt nem jutnak egyes tevékenységet végzők adott támogatásokhoz. A családi gazdaságok komplex, munktifunkcionális sajátosságai épüljenek be a támogatás kiírásokba és ezzel összhangban változzon a jogszabályi környezet.
–    A nonprofit módon vállalkozást végző vállalkozások az adott nonprofit vállalkozásra kedvezményesen juthassanak támogatáshoz, könnyített feltételekkel.
–    A nők magyarországi esélyének javítását jelentené, így kérjük, hogy – mezőgazdasági tevékenységhez és a kapcsolódó termelő, szolgáltatótevékenységek mind egy adójogi, számviteli, bizonylatolási jogcímbe sorolható legyen a családi gazdaságok esetében. (Pl. a mezőgazdasági (őstermelői) tevékenységbe bele tartozzon a hagyományok bemutatása, ismeretátadás, kézműves kiegészítő tevékenység, mezőgazdasági szolgáltatás, turisztikai szolgáltatás nyújtás.)
–     A gazdaboltok, tájboltok éltrehívásához elengedhetetlen az átfutó számla rendszer, a gazdasági érdekközösségi együttműködési forma hazai adaptációja.  
–    Helyi szinten is komplex információhoz való hozzájutás legyen biztosítva.
–    Örömmel hallottuk az 5 hektár alatti könnyített támogatási forma bevezetéséről. Erről is helyi szinteken részletes tájékoztatás lenne szükséges, proaktív módon a információval rendelkezők részéről

3.    Piachoz jutás lehetősége, rövid ellátási lánc (REL), szövetkezet, gazdák csoportosulása, családi gazdaságok élelmiszer feldolgozásának ösztönzése, segítése.
A REL nem egységes kategória – számos formája létezik, így nem lehet általános kijelentéseket tenni, mivel az adott terület sajátosságai hatnak azok kialakítására. Nem csak a lánc egyik elemére kell fókuszálni, hanem az egész láncra!
–    Közétkeztetésbe való beszállítás: nemzetközi veszély a szabadkereskedelmi egyezmény. A REL védelmében tegyen  meg mindent a kormányzat.
–    Termelői piacok „elnepperesedése” ellen a hatósági ellenőrzés nem elegendő, a civil szervezők szerepe nagy, támogatandó.
–    Örömmel értesültünk A REL tematikus alprogramról, és a a hagyomány és rugalmasság elve szerinti kistermelői magánlakóházi jó higiéniai gyakorlat elfogadásának véghajrájáról.
–    A közvetlen értékesítésbe értsük bele itthon is a tagi jogviszonyból eredő, vagy a gazda együttműködések által (tájtermékbolt) a termelő tagok termékeinek közös szervezeti, értékesítését a nyomonkövethetőség biztosításával.
–    A nyomonkövethetőség megtartásával feldolgozást végző termelő, kis családi vállalkozás, szövetkezet, szövetkezés feldolgozhassa más kistermelő alaptermékét, s abból saját kézműves terméket előállítva azt sajátjaként is értékesíthesse. ezzel védve az alapanyagtermelőt a nyomott felvásárlói árak ellen, és segítve a piacrajutást, a higiénia betartását, a tőkehiányos termelők termékeinek feldolgozását magasabb hozzáadott értéket képviselő terméké.

4.    Ökológiai gazdálkodás és tanácsadás – különös tekintettel a gyógynövény, mint természeti kincs helyzetére
Hazai biogazdálkodás előnyei: a biodiverzitást fenntartják, GMO-mentes, sok tájfajta növény, őshonos állatfajta van Magyarországon. Jól képzet, önállóan gondolkodó gazdáink vannak, de támogatás kell. EU által jóváhagyott tanúsítási rendszerünk Európa szerte elismert. A biotermékek termelése, fogyasztása segítheti a kritikus hazai egészségügyi állapot javítását. Vízkészlet, termőföld megőrzés, foglalkoztatás. A biotermelés, a biotermelésbe bevont területek részaránya világviszonylatban nő, hazai szinten még csökken. E kedvezőtlen tendencia megállítását is szolgálnák az alábbiak:
–    Javasoljuk az ökogazdálkodási tanácsadók államilag finanszírozottak legyenek, mint a falugazdászok.
–    Az állami földek bérbeadásánal az földek minimum 20%-a kizárólag ökogazdálkodásra legyen adva. A minimum 10 éve ökogazdálkodással művelt területeket kizárólag ökogazdálkodással lehessen –akár új tulajdonos/bérlő által is  – művelni. Ha állami földön valaki bio módon gazdálkodtak, akkor a következő is folytassa – ne legyen visszalépés
–    AKG problémás – ciklusosan lehet csak 5 éves programra pályázni. 1-2 éves földbérletekkel is  lehessen AKG támogatáshoz jutni. A tájgazdálkodás komplex mozaikos művelését is lehessen rugalmas támogatással segíteni.  
–    A gyógytea, gyógyszer, gyógyhatású készítmény előállítás céljára termesztett gyógynövényeknél előírás legyen a bioszerek, bioanyagok, módszerek használata.
–    A gyógynövény, a gyógyhatás-ismeret legyen az alapfokú oktatás része.
–    A jelenlévők kijelentik és kérik az elfogadását e kijelentésnek: Közkincsünk a gyógynövényeink. Nem szabadalmaztathatóak a vadon élő fajok, azok részei, hatóanyagai.

5.    Diverzifikáció, helyi élelmiszer rendszerek, falusi turizmus
Léteznek a zöld utak, helyi termelők, kézművesek részvételével helyi tervezés által alulról építkezően. A Helyi fejlesztések fontosak. A falusi turizmus komplex tevékenységi forma: Szállásadás, programkínálat, hagyományápolás, étkeztetés helyi, tájjellegű ételekkel – szolgáltatások sora. A családi gazdaság feladata gyakorta, hogy termeljen, marketiget építsen, könyveljen, higiéniai ellenőrzést, feldolgozást végezzen, tisztán tartsa a gazdaságot néprajzilag képezze magát, hegyományokat őrizzen, foglalkoztasson. Mellesleg kövesse a jogszabályokat értelmezze, ha lehet, pályázatot figyeljen, készítsen… Mindez meghaladja a családi gazdaságok erejét, ezért kiemelt segítség kell a munltifunkcionális gazdaságok fejlesztéséhez.
A diverzifikáció egyik eleme lehet a turizmus, de egy új eleme lehet a szolidáris/szociális farm szolgáltatás is.
–    Szükség van a civil segítő szervezetek segítségére, érdekképviseletére, Ezt támogatni kell, de nem csak központosítva, helyi szinten is.
–    A helyi tudás elengedhetetlen a turisztikai szolgáltatásban. Minőség ellenőrzésben is segíthetnek a civil szervezetek kiszűrve a befektetői célokat szolgáló „kirakat” falusi turizmust.
–    A szolidáris szolgáltatás során támogatást (normatív, eszközberuházés, infrastruktúra fejlesztés) kapjon a termelő a vállalt közfeladat átvállalásáért: azért, hogy közreműködik a perifériás helyzetűek társadalomba visszavezetésben szakemberek bevonásával (foglalkoztat, ételt ad, közös programokat szervez); iskola rendszerben vagy felnőtt oktatás keretében, helyi ismeretátadás helyszíneként közreműködik gyakorlati helyszínként ismeretátadással.

6.    Élelmiszerbiztonság, élelmiszer hulladék
Az élelmiszer egyharmada hulladékként végzi (FAO). Élelmiszerhulladék ökológiai lábnyoma: szén-dioxid terhelés, víz-, földhasználat, szennyezés, biodiverzitás csökkenés. Élelmiszerhulladék csökkentés komoly környezeti előnyökkel járhat.
Élelmiszerbiztonságot kockáztató folyamatok: GMO tilalom az alkotmányban – nem elégséges: a kereskedelmi folyamatokat is szabályozni kell. Duna-szója program; Nemzeti Fehérje Program. GM növények „vegyszergyárak”: folyamatosan termeli a mérget. GMO-cégek taktikája: szennyezd el és igazíttasd a helyzethez a jogszabályokat.
A neonikotinoid használattal csávázott magból a növény sarjcseppje több vegyszert, mint egyszeri permetezésben engedélyezett. Magyarországon a napraforgómag 100%-a neonikotinoid csávázott.
100 000 ember megélhetése – méhészek múlik közvetlenül ezen. Tavaly már 20-30%-os veszteségük volt.
–    Kutatást kell kell indítani, mely alátámaszthatja azt a tapasztalat, hogy a rövid ellátási lánc kevesebb hulladékot termel, az élemiszer hulladékot tekintve is.
–    Meg kellene találni a hazai szabályozásban az élelmiszer hulladék (moslék, lejárt szavatosságú, de nem romlott élelmiszer, nem felhasznált éttermi elkészített ételek…) – élelmiszerbiztonságot, takarmányozási biztonságot nem veszélyeztető- takarmányozási célú felhasználását. ezzel is segítve a hulladék újrafelhesználását, a szegénység elleni fellépést.