A cikk a H2020 BOND projekt https://www.bondproject.eukeretében, a Kislépték Egyesület által készített nemzetközi jogi jógyakorlat gyűjtemény tanulmányból született. A tanulmány további fejezetei (higiénia, szociális gazdaság…) nemsokára elérhetőek lesznek a www.kisleptek.hu oldalon. A lábjegyzetekkel és forrásanyagokkal ellátott tanulmány rész ITT LETÖLTHETŐ PDF-ben . A cikk hivatkozásánál a BOND projekt és a szerzők feltüntetése szükséges.
Bevezető – A vizsgált országok főbb adatai (szemléltető kép a letölthető PDF-ben)
Az ösztönző szabályozási környezet áttekintése előtt, érdemes áttekinteni a vizsgált országok statisztikai alapjellemzőit, mert ez bizonyos módon rávilágít arra, hogy az egyes országokban alkalmazott a mezőgazdaságot érintő bizonyos politikákra és jogalkotásra.
A gazdasági fenntarthatóságot nagyban befolyásolja az, hogy milyen adóelvonások, ezen belül is milyen munkára rakódó adóterhek vannak az adott országban, illetve mennyi az átlagos jövedelem, vagy a minimálbérre rakodó terhek aránya. Leginkább azon országok vannak nehéz helyzetben, ahol a legkevesebb jövedelemre a legmagasabb arányú terhek rakódnak.
A munkaerőköltségek százalékában az OECD-országok több mint felében a munkavállalók és a munkáltatók társadalombiztosítási járulékai meghaladják a 20% -ot. Ez a munkaerőköltségek legalább egyharmadát képviseli nyolc OECD-országban: Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Magyarországon, a Szlovák Köztársaságban és Szlovéniában (2 táblázat). Az OECD-országokban az átlagos adóék 36,1% volt 2018-ban.
A munkáltatókat terhelő, munkaerővel kapcsolatos kiadásokon belül az összes adóteher aránya a vizsgált 21 országban átlagosan 41,0% volt a rendelkezésre álló adatforrástól függően a 2016-os, vagy a 2018-as évben. Olaszországban, Franciaországban és Ausztriában megközelítette az 50%-ot, 9 országban (Magyarország, Bosznia, Csehország, Albánia, Szlovénia, Szerbia, Szlovákia, Görögország, Portugália) 40 és 45% közötti részesedés volt jellemző. A munkaerőköltség kevesebb mint 40%-át tették ki a különböző adóterhek Spanyolországban, Romániában, Horvátországban, Hollandiában, Norvégiában, Lengyelországban, Bulgáriában, valamint az Egyesült Királyságban, ahol 30,9%-kal a legkisebb aránnyal szerepeltek az adóterhek a munkáltatót terhelő munkaerőköltségek a vizsgált országok között. (Moldováról nem rendelkezünk adatokkal).Az egyes országok terheit összehasonlító 2. táblázat a PDF-ben található: munkabért terhelő átlagos adó- és járulékteher a munkaerő költség százalékában kifejezve, 2018
Az általános bérek vonatkozásában az államok ugyanezt a rendet követik. Az átlagos jövedelem Norvégiában volt a legmagasabb, 42 203 EUR. Ausztriában, amely ebben a rangsorban a második, az átlagbér 27,804 euró. A legmagasabb átlagos jövedelmű országok elsősorban a nyugat-európai országok, majd a közép-, majd a kelet-európai országok.
A rendelkezésre álló adatok szerint az átlagbér Szerbiában volt a legalacsonyabb, 3 040 euró. Románia ebben a tekintetben a második helyen áll, 4000 euró átlagjövedelmével. Az átlagos jövedelem a 4000–10000 tartományban Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Horvátországban, Szlovákiában és Görögországban jellemző (3. táblázat a PDF-ben: Havi minimum bérek 2018, 2019).
Az elemzés további fontos szempontjai az adott ország Áfa- és Áfa-mentességi szabályai (4. táblázat a PDF-ben: Az adott országok Áfa és Áfa-mentességi szabályai).
I. Mezőgazdaság gazdasági fenntarthatósága
Ha egy tevékenység költsége nagyobb, mint a várható bevétel, úgy a gazdálkodás ökonómiai szempontból nem fenntartható, nem nyújt megélhetést. A megélhetés a bevétel nagyságán túl, –főleg kis volumenű előállítás esetén – nagyban függ az adó és járulékterhektől. Sok esetben a költségek azért túlzottan nagyok, mert egy kis egyéni termelőnek is olyan higiéniai, környezetvédelmi stb. előírásoknak kellene megfelelni, üzemi infrastruktúra és beruházás által, amit a kis volumen nem tesz lehetővé. Így ebben a fejezetben a termelőket érintő terhek könnyítéséhez adott rugalmas segítő szabályokból mutatunk be jó példákat, amelyek a mezőgazdasági tevékenység definiálását, az adó könnyítéseket, együttműködési formák elősegítését és a családi gazdaságok formáit érintik.
Ezeknek a szabályoknak az áttekintése során a termelőkre, kistermelőkre vonatkozó rendelkezések mellet, sokszor szinonimaként használva a családi gazdaság fogalmával is találkozunk. A családi gazdaságokra vonatkozó jogszabályokat egy következő cikk sorolja fel.
Ugyanis az együttműködések egyik első, de nagyon fontos szintje a család, a család tagjainak együttműködése. Így nem véletlen, hogy az 2014 évi Családi Gazdaságok Nemzetközi Évét követően ENSZ meghirdette a 2019-2028 évekre a Családi Gazdaságok Évtizedét . Célja, hogy a családi gazdaságokat a mezőgazdasági, környezeti és szociális politikák központjába állítsa. Az Európai Parlament 2013/2096(INI) számú a mezőgazdasági kisüzemek jövőjéről szóló határozatában is megállapított, hogy „a mezőgazdasági kisüzemek szociális jellegű mezőgazdasági modellt testesítenek és működésük megőrizendő a piacorientált agrobizniszek mellett, továbbá a kisüzemek számának csökkentése nem növeli az agrobizniszek versenyképességét. Európai Parlament 2015. szeptember 8-i az európai családi vállalkozásokról (2014/2210(INI)) szóló jelentésében megállapítja, hogy a családi gazdaság gazdasági tevékenysége lehetőséget teremt a gazdaság tulajdonosa, a család többi tagja, esetleges alkalmazottai illetve idénymunkásai számára a helyben történő foglalkoztatáshoz.
I.1 Együttműködések segítése családi gazdaságok és a mezőgazdasági tevékenység fogalmának széleskörű meghatározása által
Az, hogy az egyes országokban hogyan definiálják a mezőgazdasági termelő fogalmát és tevékenységeit, kihat az adózásra, illetve sok esetben a támogatási jogcímekre, és a támogatás igénylési feltételekre. Több országban például akadályozó tényezőként jelenik meg, hogy azok a termelők, akik a mezőgazdasági termelés mellett, de a mezőgazdasági tevékenységhez valamilyen módon kapcsolódó kiegészítő, vagy diverzifikációs (pl. vidéki turizmus) tevékenységet végeznek, az ilyen tevékenységük után nem jogosultak egyes vidékfejlesztési vagy más fejlesztési pályázatokra. A széles körben meghatározott mezőgazdasági tevékenység fogalom lehetőséget teremt a gazdák számára, hogy minél több lábon álljanak, bevételeik forrását minél tágabb körben biztosítsák és ezzel stabil megélhetést biztosítsanak maguknak, családjuknak. Akadályként jelenik meg ennek a széleskörű fogalom meghatározásnak a hiánya Magyarországon, ahol a kistermelői tevékenységek körébe beletartozik ugyan a vendégasztal szolgáltatás, de nem tartozik bele sem agroturisztikai szolgáltatás (szállásadás, ismeretátadás, rendezvényszolgáltatás, sem más termelő alapanyagának feldolgozása. Jelenleg folynak tárgyalások a szabályok módosításáról a nemzetközi jó példák figyelembevételével. Hasonló esetet találtunk az Egyesült Királyságban is, ahol az elsődleges mezőgazdasági termelésen kívül a hatóságok a kiegészítő, vagy melléktevékenységet nem tekintik mezőgazdasági tevékenységnek, és emiatt egyéb hatósági engedélyek beszerzést kérik a gazdától. A Millington ügyben hozott döntés 1999-ben új utat nyitott a mezőgazdasági diverzifikációs tevékenységek irányába, amely esetben az állapították meg, hogy „a borkészítési tevékenység a szokásos mezőgazdasági tevékenység kisegítő tevékenysége”.
A vizsgált országok közül több esetben azonosítottuk, hogy a mezőgazdasági tevékenységek körébe sorolják az alaptevékenységek mellett a kiegészítő tevékenységek több fajtáját, amelyek kapcsolódnak a gazdálkodáshoz, a termékekhez, a vidéki hagyományokhoz, a gazdaság erőforrásaihoz. Ami azt jelenti, hogy több tagállam jogalkotói felismerték, hogy a kis gazdaságok csak alaptermék termelésből – a kis birtok méret miatt is – nem tudnak fenntartható módon gazdálkodni. Ilyen széleskörű fogalom meghatározással találkozunk Horvátországban, Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban is. Akadályként jelenik meg ennek a széleskörű fogalom meghatározásnak a hiánya Magyarországon, ahol a mezőgazdasági kistermelői tevékenységek körébe beletartozik ugyan a vendégasztal szolgáltatás, de nem tartozik bele sem agroturisztikai szolgáltatás (szállásadás, ismeretátadás, rendezvényszolgáltatás, sem más termelő alapanyagának feldolgozása.
A tevékenységek meghatározása mellett, sok esetben a saját termék definíciója is segíti a fenntarthatóságot azáltal, hogy a termelő saját termékének tekintik azt is, ha más termelőtől szerez be alapterméket meghatározott hányadban és azt feldolgozza a saját termelésű alapanyagokkal együtt. Ezen esetekben a kézműves helyi termék jelleg megmarad, és magasabb áron értékesíthető. Ilyen támogató jellegű definíciókat találhatunk a horvát, osztrák és olasz szabályozásokban.
I.1.1 Ausztria
A mezőgazdasági tevékenységeket a kézműves, kereskedelmi és ipari tevékenységek szabályozásáról szóló törvény (GewO) szabályozza. A GewO torvény megkülönböztet elsődleges termelést, a mező- és erdőgazdasági melléktevékenységeket és a házi mellékfoglalkozást. Külön említésre méltó, hogy az alábbi termékek is az elsődleges mezőgazdasági termékeknek minősülnek:
● tejből készített termékek hozzáadott ízfokozó nélkül, így, többek között a vidék hagyományos sajtféléi;
● egyes feldolgozott növényi termékek (aszalt gyümölcs, savanyú káposzta, tea, gyógynövények); gyümölcsbor, préselt zöldség-, és gyümölcslevek mézsör, a szörp;
● dísznövény, fatermékek
● tojás, gyapjú.
A mezőgazdasági tevékenység körében a melléktevékenységek közé tartozik (GewO 2 § (4) bekezdés):
● más termék feldolgozás;
● más termelőtől vásárolt alaptermék feldolgozása azzal a feltétellel, hogy a saját alaptermék mennyiségének és minőségének többségében kell lennie.Ezen felül megvásárolt terméknek is ugyanannak a típusú és fajtájú alapterméknek kell lennie, mint amit a termelő állít elő. Pl. egy gyümölccsel foglalkozó gazda, aki barackból készít likőrt, nem vehet cseresznyét egy termék készítéséhez.
● Egyéb tevékenységek, melyeket mező- és erdőgazdasági kereskedelmi vagy iparszövetkezetben végeznek, feltéve, hogy ezek a szövetkezetek alapvetően a tagok általi kereskedelmet vagy gazdálkodást támogatják (GeWo 2 § (1) 3. és 4. pont),
● Meghatározott mennyiségű bor és gyümölcsbor, must és gyümölcslé, kimérése; illetve hideg ételek, ásványvíz és szénsavas üdítők felszolgálása is engedélyezett azzal a feltétellel, hogy ezek a tevékenységek megfelelnek az egyes régiók hagyományainak. Meleg étel felszolgálása nem lehetséges.
Házi mellékfoglalkozás: minden háztartásban gyakorolhatók külön működési engedély nélkül, melynek egyik fő tevékenységi területe a szobakiadás. A házi mellékfoglalkozás nagyrészt a saját házban (udvaron, lakásban) történik és alárendelt szerepű más házi tevékenységekhez képest, a saját háztartás tagjaihoz tartozó háztartásban élő családtag, a tartósan családhoz tartozó személy (pl. otthoni segítségnyújtó) végzi. Ha ezek közül egy vagy több kritérium nem valósul meg, az már kereskedelmi tevékenységnek minősül.
A GewO törvény rendelkezései a mezőgazdasági tevékenységet tehát igen széles körben határozzák meg, de emellett igen lényeges, hogy kedvezményes adózási szabályok is társulnak ehhez.
I.1.2 Horvátország
A családi agrárgazdaságokat szabályozó NN 29/2018 (585) törvény egy önálló szervezeti formát hozott létre, az ún. családi agrárgazdaságokat (horvátországi rövidítéssel OPG = Obiteljsko poljoprivredno gospodarstvo).
Az OPG olyan természetes személyek gazdasági egységének regisztrált szervezeti formája, akik jövedelemszerzés céljából önállóan és tartósan mezőgazdasági és kapcsolódó kiegészítő tevékenységeket végeznek termelési erőforrásaik felhasználásával, a családtagok munkájára, ismereteire és készségeire építve. Az OPG létrehozásának szaktudási feltétele nincs és alaptőkére sincs szükség. Az OPG-ben dolgozósegítő családtagok nem kötelesek munkaviszony létesíteni az OPG-vel. Az OPG Azok a családtagok is alapíthatnak közös OPG-t, akik nem egy háztartásban laknak.
Az OPG a következő kiegészítő tevékenységeket folytathatja:
– Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek előállítása;
– Nem élelmiszer termékek előállítása;
– Vendéglátó ipari, turisztikai szolgáltatások nyújtása;
– Egyéb kapcsolódó tevékenységek.
Az OPG által előállított saját mezőgazdasági termékeket az OPG tulajdonosa, tagjai és munkavállalói értékesíthetik.
A Horvát Mezőgazdasági Minisztérium NN 76/2014 (1437) számú rendelete meghatározza a családi gazdaságban végezhető kiegészítő tevékenységek típusát, módját és feltételeit. Eszerint
• az elsődleges mezőgazdasági tevékenység közé tartozik a növénytermesztés, az állattenyésztés és a kapcsolódó szolgáltatások, valamint a jogszabály mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozása.
• Az OPG kiegészítő tevékenységei a következők:
o Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek legalább részben saját termelésű nyersanyagból; a nyersanyag legfeljebb 50%-a megvásárolható más mezőgazdasági termelőtől (kivéve a tej és a hús).
o Az OPG a gazdaság tevékenységi körében a hagyományos szakmák és/vagy a hagyományos tudás területéhez kapcsolódó – természetes anyagokból (pl. szalma, fonott fatermékek, méhviasz, szappanok, agyag, üveg, szövet) készülő nem élelmiszeripari termékek és általános használatú áruk, játékok, ékszerek, dísztárgyak, ruhaneműk, kozmetikai termékek gyártását végezheti.
o Mezőgazdasági, idegenforgalmi és vendéglátó-ipari szolgáltatást is végezhető a családi gazdaságban (pl. borospincékben, kirándulóhelyeken, vidéki nyaralókban, táborokban), sőt a vendéglátás céljára felhasználható a család konyhája, ebédlője. A felkínált élelmiszernek/italnak túlnyomórészt az OPG saját termeléséből kell származnia, vagy más OPG-ből kell beszereznie.
o a családi gazdaság különféle szolgáltatásokat nyújthat: mezőgazdasági és erdészeti gépekkel, berendezésekkel, szerszámokkal és állatokkal, földmunkák, stb.), valamint olyan szolgáltatásokat (beleértve a szaktanácsadást is), amelyek a vidéki szokásokkal és/vagy hagyományos tudással kapcsolatosak.
o Egyéb tevékenységek, mint a növény- és állattenyésztés ismereteinek átadása; hagyományos termékek és kézműves foglalkozások biztosítása; oktatási gyakorlatok tanfolyamok, megszervezése.
o A biomassza, a trágya, a hígtrágya, trágyalé, a biomassza, a víz, a szél és a napenergia termelése és megosztása a megújuló energiaforrásokból származó energiaforrásokból 1 MW névleges teljesítményig lehetséges; A biomassza energiatermelés során a nyersanyagok aránya legalább 20%-ban az OPG tevékenységből kell származzon.
o Végezhet az OPG még vadgazdálkodást, gyűjthet rákot, békát tenyészthet édesvízi halat a családi gazdaságban;
o szervezhet olyan eseményeket, amelyek a családi gazdaság tevékenységeivel és a vidéki szokásokkal, a hagyományos szakmák hagyományaival és/vagy a hagyományos tudással kapcsolatosak.
I.1.3 Olaszország
A mezőgazdasági vállalkozó alaptermékek termesztését, erdőgazdálkodást, állattenyésztést és kapcsolódó tevékenységeket végezhet. Az olasz mezőgazdasági szektor irányelveiről és modernizációjáról szóló 228/2001-es jogszabály módosítás vezette be az új, szélesebb értelembe vett mezőgazdasági vállalkozó fogalmát, amelybe beletartozik
● az elsődleges termelői tevékenység,
● a kapcsolódó tevékenységek, azaz termékek kezelése, feldolgozása, és kereskedelmi forgalomba hozása, valamint
● a gazdálkodó feldolgozhat olyan terméket is, amelyet más termelőtől szerzett be. A saját terméknek meghatározó mennyiségűnek kell lennie. A gazdának a saját termelésből/tevékenységből származó bevételének többnek kell lennie, mint a más által megtermelt értékből származó bevételi érték. Feltétel, hogy ugyanabból a régióból származzon a másik gazda terméke, illetve az adott önkormányzat előírásának meg kell felelni ebben az esetben.
● Lehetővé vált az új szabályozás bevezetésével a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtás, ideértve a terület, a vidéki és erdészeti örökség fenntartását, vagy
● a törvény által meghatározott vendégfogadási és vendéglátási tevékenységeket. A mezőgazdasági termelőknek megengedték, hogy fogyasztásra kész termékeket is értékesítsenek, amelyeket helyben fogyaszthatnak el.
● A 228/2001 szabály tette lehetővé az e-kereskedelmet is, mint a mezőgazdasági termékek közvetlen értékesítésének egyik formáját.
I.1.4 Lengyelország
Lengyelországban a Lengyel Köztársaság 1997. évi Alkotmányának rendelkezései szerint a családi gazdaságok jelentik a mezőgazdasági rendszer alapját. Ez azonban nem jelent elkülönült szervezetei formát, hanem egy családi tulajdonközösséget. A „családi gazdaság” kifejezés két alapelemet foglal magában:
● a gazda (tulajdonos, földhasználó) és családtagjainak saját munkáját, illetve
● a jövedelem felhasználását termelési, gazdálkodási célokra, valamint a család társadalmi-gazdasági szükségleteinek kielégítésére. (Potori et al., 2014).
2016. november 16-i rendelet szabályozta a gazdák élelmiszer értékesítését. E szerint a gazdák közvetlenül értékesíthetnek a fogyasztóknak friss árut, és feldolgozott terméket is (ez korábban nem volt megengedett). A feldolgozott termék legalább felének a gazda saját gazdaságából kell származnia (felhasználhat többek között vizet, lisztet, olajat is), ugyanakkor csak olyan feldolgozott terméket értékesíthetnek, amelyet a saját gazdaságban állítottak elő alkalmazott bevonása nélkül (kivéve pl. a saját állatok levágását és darabolását, a gabona őrlését, az olaj- vagy gyümölcslé sajtolását és a kiállításokon történő értékesítést. A gazdák sokféle módon értékesíthetik a termékeiket, például gazda boltban, termelői piacon, vásárokon/fesztiválon, kiskereskedelmi boltnak, közétkeztetésnek, étteremnek, agroturizmuson és interneten keresztül.
I.1.5 Portugália
Családi gazdaságról szóló törvényt egészen új keletű Portugáliában, 2018-ban került elfogadásra. Eszerint családi gazdaság olyan mezőgazdasági üzem, ahol az éves munkaegységben mért családi munkaerő a gazdaság teljes munkaerejének több mint 50%-át teszi ki. A családi gazdálkodás magában foglalja a családi gazdálkodási tevékenységet és a táj gondozását, valamint a vidék szociális életének támogatását. A család fogalma szélesen értelmezett, így beletartozik a háztartás, azaz a házastárson és másodfokú le-, és felmenőkön túl a sógorság és az élettárs, valamint olyanok is, akik a tulajdonossal közös gazdaságában élnek, és rendszeresen részt vesznek a gazdaság tevékenységében, de a családi munkaerőnek gazdaságban foglalkoztatottak összes munkaerőt alapul véve 50 %-ot meghaladónak kell lennie.
A családi gazdasági törvény csak az alap meghatározásokat és a nyilvántartásba vétel feltételeit határozta meg, de a részlet szabályok, végrehajtási rendelkezések elfogadására még várat magára, amely alapján a várakozások szerint a családi gazdaságok kedvező működési feltételekben és támogatásokban részesülhetnek.
A jogszabály megjelenése óta azonban világossá volt, hogy a családi gazdasági státusz (és reménybeli támogatások) a gazdák igen szűk körére vonatkozik, ugyanis csak azok a családi gazdaságokat veszik a családi gazdaságok nyilvántartásba, amelyeknek az éves bevétele nem haladhatja meg a 25.000 eurót.
I.1.6 Románia
Romániában keretében mezőgazdasági tevékenységet a természetes személyek az alábbi formák valamelyikében végezhetik:
● önálló mezőgazdasági vállalkozó
● bejegyzett PFA (persoana fizica autorizata) – önfoglalkoztató személy, maximum 3 hivatalos munkaszerződéssel foglalkoztatott alkalmazottal. Legfeljebb öt féle tevékenységet végezhet .
● I.I. (Intreprindere individuala) önálló, egyéni vállalkozás (nincs jogi személyisége ),. Lehetnek alkalmazottai (legfeljebb 8 fő). A TEÁOR tevékenység osztályozási rendje szerint legfeljebb 10 féle tevékenységet végezhet.
● I.F. (intreprindere familiala) családi vállalkozás, tagjai kizárólag családtagok lehetnek. Családi vállalkozás külső munkaerőt nem alkalmazhat, de vállalkozási szerződéssel megbízhat más vállalkozót. A családi vállalkozásnak sincsen elkülönült jogi személyisége. A család az alábbit jelenti: férj/feleség fel- és lemenők harmad íziglen.
A családi gazdaság fogalmát és méretét támogatási szempontból határozták meg, a KAP támogatásokhoz jutás jogosultjainak körét ezzel szűkítve, azaz: 8.000-250.000 standard termelési érték között (2-50 UDE, azaz a gazdálkodás szokásos bruttó árrése) és amely szabályozás egészen 2017-ig volt érvényben, azt követően a családi gazdaságokra vonatkozó szabályozást kistermelőkre alkalmazzák.
I.2. Könnyített adózási feltételek a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódóan (A részleteket is bemutató MELLÉKLETEK a letölthető PDF-ben olvashatók)
A mezőgazdaság, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó elsődleges termékfeldolgozás adóztatása a vizsgált országok többségében az általános tevékenységektől eltérő szabályok vonatkoznak, jellemzően kedvezményesebb formában, amely jobban illeszkednek az agrár-termelési sajátosságokhoz.
A kistermelői, családi vállalkozások tevékenységüket egyénileg, önfoglalkoztatóként végzik, így a bevételük a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozik. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági tevékenységet gazdasági társaság formájában végzik, úgy a tevékenység adózása már a társasági adó hatálya alá tartozik.
A mezőgazdasági tevékenység az európai országok többségében kis mérető családi gazdaságokban folyik, ezért a jó gyakorlatok egy jelentős része az üzemmérettel összefüggésben került kialakításra. A vizsgált tagállamok zömében az adórendszer elismer egy olyan alacsony méretet/volument (ezt általában a bevétel, vagy a jövedelem bizonyos nagyságrendjében határozzák meg), amely alatt nem kell adót fizetni (pl. Csehország – 20.000 CZK (780 euro) bevétel, Magyarország – 4 millió HUF (12.700 EUR) bevétel, Romániában termékkörönként naturáliában megadott határokig, Szlovákia – 4035,84 EUR, Ausztria – 11 000 EUR, Horvátország – 85 000 HRK( 11.400 EUR), Norvégia 6.580 EUR).
A már adókötelesnek számító mérethatárok felett is számos ország kínál egyszerűsített nyilvántartási és kedvezményes adózási feltételeket – többnyire valamilyen jövedelem- vagy költségátalány alkalmazásával (pl. Ausztria – 42 százalék jövedelemhányad 400.000 EUR bevételig, Szlovákia – 60 százalék költséghányad évi 20.000 EUR-ig, Franciaország – 87 százalék költséghányad 82.800 EUR-ig), vagy valamilyen naturális mutató figyelembevételével. Ez utóbbira példa Lengyelország, ahol a családi gazdaságokra vonatkozó speciális adó alapját a hasznosított mezőgazdasági földterület nagysága alapján határozzák meg, figyelembe véve annak típusát és osztályát, valamint az adott gazdasági adóterülethez tartozó konverziós rátát. Az adó összege hektáronként évente 2,5 mázsa rozzsal árával azonos. Bár a rozs ára a piaci viszonyok függvénye, mégis egyszerűnek, világosnak és kiszámíthatónak tekinthető ez a fajta adózás. Másik példa az egyszerűsített és előre tervezhető adózásra Románia, ahol a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételek adóztatása előre (megyénként különböző összegben, évente) meghatározott jövedelemnormák alapján történik. Az adóalapot a jövedelemnormák és terület szorzata adja.
A kis méretű és akár újonnan alapított vállalkozások adóztatására (nem csak mezőgazdasági tevékenység esetén) jó példa Romániában a mikrovállalati adó, amellyel a társasági adó váltható ki. Az adó alapja a nettó árbevétel, mértéke pedig az alkalmazottak számától függően legfeljebb 3 százalék.
A mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenység elhatárolása és eltérő adóztatása többféle módszer és nyilvántartás egyidejű alkalmazását vonja maga után, ami bonyolulttá teszi a gazdálkodó számára az adóadminisztrációt. Ennek feloldása valósul meg az osztrák szabályozásban, amely bizonyos bevételi értékhatárig (33 000 EUR) megengedi a másodlagos és kiegészítő tevékenységek bevallását a mezőgazdasági tevékenység keretében. Ugyancsak az adózási adminisztrációt könnyíti meg, hogy Ausztriában a házastársak közösen adhatják be adóbevallásukat, csakúgy, mint Romániában.
További jó gyakorlatnak tekinthető a horvát adószabályozás rugalmassága, ami abban nyilvánul meg, hogy a gazdálkodó családi gazdaság (OPG) lényegében az összes adózási mód közül választhat, függetlenül attól, hogy milyen gazdálkodási formában működik. A mezőgazdasági bevételek keletkezésének időzítését veszi figyelembe a román gyakorlat, ahol az éves adót két részletben kell megfizetni, október 25-ig az első felét, illetve december 15-ig a másik felét.
I.2.1 Ausztria
A kisgazdaságok, családi gazdaságok hosszú távú fennmaradása érdekében az adójogszabályok az üzemek mérete függvényében egyszerűsített adószámítást tesznek lehetővé. Ez a rendszer egyben egyszerűsített adminisztrációt is jelent a gazdáknak, ugyanakkor kizárja bizonyos méret felett az adóelkerülést.
Rendkívül fontos tényező, és egyben jó gyakorlat a mezőgazdasági adózásban az, hogy átalány adózási összeget alkalmazhatnak a kisebb termelők, amely átalány többek között a gazdaságának földrajzi, környezeti, társadalmi, infrastruktúrális és talajadottságán alapszik. Ezért ezt a rendszert részletesen is bemutatjuk.
Mindemellett a mezőgazdasági tevékenység meghatározása rugalmas, és egy bizonyos szintig nem jelent külön vállalkozási kötelezettséget. Mezőgazdasági tevékenység az alaptevékenységen túl a mező- és erdőgazdasági melléktevékenység, feldolgozás, paraszt-vendégasztal, mustkimérés, szobakiadás 10 ágyig, és egyes üzemek közötti együttműködés.
Fontos kiemelni még, hogy egyes feldolgozott tradicionális termékeket (pl. sajt) elsődleges termékként definiálnak, és nem feldolgozott termékként.
A részletes szabályok az A. melléklet 1. pontja alatt találhatóak.
I.2.2 Horvátország
A horvát adórendszerben az adóterhek EU-s összehasonlításban magasnak számítanak (OECD, 2019), a GDP 37,8 százalékát tették ki 2016-ban. Előnye ugyanakkor a rendszernek, hogy a gazdasági szereplők jellemzően többféle adózási mód közül is választhatnak, illetve, hogy a kisebb méretű vállalkozásokat kedvezményezi a rendszer, és a mezőgazdaságra vonatkozóan is létezik egyszerűsített adózási forma. (Herich et al.) Az adórendszer további előnye , hogy a gazdálkodási formától részben függetlenül választhatók az adózási módok, tehát nem kell feltétlen gazdasági társasággá alakulni ahhoz, hogy nyereségadót fizessen a termelő.
Horvátországban a mezőgazdasági termelés jellemzően családi gazdaságban folyik, és a családi gazdaságok üzleti célú mezőgazdasági tevékenységüket 2018. óta külön vállalkozási formában a családi agrárgazdaság (OPG) vállalkozási formában folytathatják. A családi gazdaságokra (OPG) az általánosnál kedvezőbb adófizetési kötelezettségek vonatkoznak, illetve 80.500 HRK éves bevétel alatt nincs jövedelemadó fizetési kötelezettségük. A részletesebb szabályok az A. melléklet 2. és 3. pontja alatt találhatóak.
I.2.3 Cseh Köztársaság
Cseh Köztársaságban nem az egyéni gazdaságok, hanem a szövetkezetek és korlátolt felelősségű társaságok (jogi személyek) játszanak jelentős szerepet a mezőgazdaságban, így a társasági adó bír kulcsfontosságú jelentőséggel a mezőgazdasági üzemek jövedelemadóval történő adóztatása szempontjából. Ez abból fakad, hogy a mezőgazdasági földterület nagyságrendileg 70-75 százaléka jogi személyek, illetve szövetkezetek tulajdonában van (Paw³owska- Tyszko 2013: 101-104 In: Mielczarek, 2017).
Az egyéni kis gazdálkodóknak a 20 000 CZK mezőgazdasági bevételig nem kell jövedelemadót fizetni.
A Cseh Köztársaság adózásának részletesebb szabályai az A. melléklet 4. pontja alatt találhatóak.
I.2.4 Franciaország
A mezőgazdasági tevékenységeket a speciális adórendszer vagyis a mezőgazdasági bevételek rendszere szabályozza 3 különböző szinten:
a) Mikro szintű szabályozás: ha a bevétel átlaga az elmúlt 3 évben kevesebb, mint 82.200 euro. Ennek a szintnek a könyvelése a legegyszerűbb: a bevételt és a kiadást kell dokumentálni nyugták és számlák leadásával.
b) Egyszerűsített normál adózási szabályozás: ha a bevétel átlaga az elmúlt 2 évben kevesebb, mint 82 200 euro és 352 000 euro között volt. A könyvelés ez esetben tartalmazza a mérleget és az egyszerűsített eredménykimutatást.
c) Normál adózási rendszer: ha az átlagos bevétel elmúlt 2 évben meghaladja 352.000 eurot. Ez esetben részletes elszámolás szükséges (mérleg, eredménykimutatás, amortizációs ütemterv, tőkenyereség).
A napelemek, ill. a szélenergia berendezésekből származó bevételt, illetve kisegítő tevékenységeket (a falusi turizmus, nem a gazdaságban előállított viszonteladós áruk) mezőgazdasági típusú bevételnek számítanak a normál adózási rendszerben, amíg a kiegészítő tevékenységek elszámolásából adódó elmúlt 3 éves átlagos bevétel nem haladja meg a mezőgazdasági bevételek 50%-át és legfeljebb 100 000 eurot.
I.2.5 Moldova
A mezőgazdasági vállalkozások és a gazdálkodók kilencféle adót és díjat fizetnek. A részletes szabályok az alábbiak :
a) önálló szakmai tevékenységet gyakorló természetes személyek, egyéni vállalkozók, jogi személyek – az adóköteles éves jövedelem 12%-át;
b) a mezőgazdasági háztartások (gazdaságok) esetében – az adóköteles jövedelem 7%-a;
d) azon gazdasági szereplők, akik a 225 és 2251 cikknek megfelelően becsült jövedelemmel rendelkeznek – a becsült jövedelem túllépése esetén a különbözet 15% -a gazdasági szereplő által elszámolt bruttó jövedelmet alapul véve.
A magánszféra munkáltatói által fizetett társadalombiztosítási járulék mértéke 18%, a mezőgazdasági munkáltatók 12%-ot fizetnek, az egyéni hozzájárulási ráta pedig 6%. A kötelező egészségügyi biztosítási díjak összegét 9%-ra állapították meg – 4,5%-ot a munkavállaló és 4,5%-ot a munkáltató fizet.
).2.6 Norvégia
Jövedelemadózás
Mezőgazdasági bevételnek minősül minden olyan tevékenységből származó bevétel, ami élelmiszert vagy takarmányt állít elő a föld vagy az állatállomány hasznosításával és ebbe a tevékenységbe beletartozik az elsődleges termékek feldolgozása és értékesítése. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik a mezőgazdasági tevékenységből származó másodlagos jövedelem, az energetikai célú biomassza termelést is, beleértve a faanyag termesztést is.
Személyi jövedelemadót 6.580 EUR (63 500 NOK) bevétel alatt nem kell fizetni. E bevételi határ felett a jövedelem 38 %-a levonható az adóalapból 166 400 norvég korona bevételig. A levonást csak az a felhasználó igényelheti, aki az év több mint felén a mezőgazdasági tevékenységet végzett. Az adómentességi minimum érték felett 38% az adó, egészen a 17.250 EUR-os határig. A maximális adóteher 34.650 EUR felett kezdődik.
A farmboltból történő értékesítést bizonyos bevétel határig mezőgazdasági tevékenységnek tekintik. E szint fölött (nincs konkrét határ) pedig rendes vállalkozásként értékelik. Ez az eredmény sokkal inkább gyakorlati szempontú, mintsem pénzügyi. Amíg a tevékenységet egyszemélyes jogalanyként végzi valaki, a bevételt személyes jövedelemként kezelik és akként adóztatják. NDI kérdés.
I.2.7 Lengyelország
A lengyel mezőgazdaságot a nemzetgazdaság speciális szektoraként kezelik, ezért más adózási megoldások vonatkoznak rá, mint a többi vállalkozásra. Személyi jövedelemadózás alóli mentes
