Olaszország – Filiere corta

(készítette/fordította: dr. Major Ágnes, 2013. szeptember)

1. Fejezet

228/2001. számú rendelet a mezőgazdasági szektor irányelveiről és modernizációjáról.
A jogirodalom Kiigazítási jogszabálynak nevezi – legge di orientamento)
A mezőgazdasági vállalkozásba visszahozza a multifunkcionalitást, amely a közösségi agrárpolitikával van összhangban.

Ez a rendelet nemzeti szintű szabály, azaz egész Olaszországra vonatkozik. A mezőgazdaság kérdések az egyes régiók hatáskörébe tartozik, így ez a rendelet egy keret rendelet, amely alapján később az egyes régiók meghozták a mezőgazdaság modernizációjával kapcsolatban a helyi szabályokat.

A rendelet rendelkezéseket tartalmaz a szövetkezetekre, egyéb szervezetekre és intézményekre és a mezőgazdaság szektorral kapcsolatos szerződésekre. A rendeletnek öt része van:

I rész

A rendelet 1 § a Polgári Törvénykönyv (Codice Civile) 2135 §-át módosítja, amely a mezőgazdasági vállalkozó vonatkozó definíciót kiterjeszti úgy, hogy nem csak az elsődleges termelői tevékenységre vonatkozik az. E szerint mezőgazdasági vállalkozó az, aki az alábbi tevékenységeket fejti ki: földművelés, erdőművelés, állattenyésztés, és egy kapcsolódó tevékenységek, azaz kezelés, tartósítás, feldolgozás, átalakítás és kereskedelmi forgalomba hozás. A termelőszövetkezetekre és konzorciumokra is ez a meghatározás alkalmazandó. Azok a mezőgazdasági termelők akik a Regiszterbe bejegyeztették magukat termékeiket az ország területén árusíthatják az élelmiszer-egészségügyi és higiéniai szabályok betartásával. Ez a rendelkezés azért volt jelentőségteljes, mert megengedte, hogy egy gazda ne csak saját termékét értékesíthesse (habár ennek az értékesítésnek még mindig meghatározónak kell lennie), hanem harmadik személyek termékét is. Ez a szabályozás a korábbi a kereskedelemről szóló 11/1998 jogszabályt módosította.

II. rész

A mezőgazdasági szerződésekkel és a vidéki (mezőgazdasági) régiókkal foglalkozik.

III. rész

A mezőgazdasági termelővel és helyi adminisztrációval foglalkozik, oly módon, hogy az együttműködésükre vonatkozó szerződés (14 §) és megállapodások (15§) feltételét határozza meg. Ezen szerződések és megállapodások kifejezetten a mezőgazdasági termelést kívánják bátorítani, valamint védeni a tipikus organikus terméket, beletérve a termőföld és az erdők védelmét.

IV. rész

Az ipari-mezőgazdasági fejlesztés pénzügyi támogatási rendszeréről szól, elsőbbséget biztosítva az olyan vállalkozásoknak, amelyet a mezőgazdasági termelő közvetlenül maga irányít, beleértve a szövetkezeteket és a konzorciumokat, valamint az elismert termelői szervezeteket. A 19 § felállítja a Minisztérium-közi Élelmiszerbiztonsági Bizottságot, sőt előírja, hogy a központi kormány, a régiók és a helyi vállalkozások kötelesek a saját hatáskörükben megóvni (a) a tipikus élelmiszer terméket, különös tekintettel a mezőgazdasági és élelmiszer termékek ellenőrzött eredetére (DOC, illetve a védelmezett eredet megjelölésre (DOP), és az ellenőrzött eredet és a garantált megjelölésre (DOCG); (b) az olyan mezőgazdasági földeket, ahol organikus technológiákat alkalmaznak; (c) a különös agrár érdeket zónáját. A „hegyi”, vagy „hegyi termék” megjelölést csak a 75/268/EEC bizottsági direktíva és a 1257/99/EC jogszabály alapján alkalmazható. A 228/2001. számú rendelet 26 § kimondja, hogy termelői szervezet, az, amelynek célja:

(a) termelési programokat határoz meg;
(b) a partnerek termékének piacra vitelét promotálja;
(c) a termelési költségeket korlátoz;
(d) a promóciós eljárásuk a környezetvédelemmel és az állatvédelemmel összhangban van.
Az egyes régiók ezen termelői szervezeteket kötelesek elismerni, hogyha a 26-27 §-ban foglaltaknak eleget tesznek.

2. Fejezet

Diego Naziri, Mezőgazdasági Gazdasági Intézet, Firenze: Közvetlen értékesítés a növénygenerikus források fenntartható használatának elősegítése: esettanulmányok a Toszkán Régióból – Journal of Agriculture and Environment for International Development 2009, 103 (1/2): 65-80[1]

Az elmúlt időszakban az agrár termékek szétosztási rendszerében a hosszú láncú értékesítés került előtérbe, és ezen rendszereket a nagyméretű multinacionális vállalkozások uralják a saját standardjaikkal, az ízek és a választék ellaposodik. A következménye: a kisméretű vállalkozások ebből a piacból kiszorulnak, ugyanis nem képesek egy ilyen rendszerrel versenyezni, a fogyasztói igények ugyanakkor nem tudnak a felszínre kerülni, és a minőségnek és az előállítási eljárásoknak az ellenőrzését sem teszik lehetővé.

Az elmúlt időszakban ugyanakkor ezzel ellentétes mozgalom is indult, amely azt tűzte célul, hogy visszaállítsa a termelés, előállítás, az eredet jelentőségét, amely elvezet a rövid láncú értékesítéshez, amely a helyi értékek megőrzését, a felelősségteljes, a természet értékeit megőrző, szociális alapú termelést biztosít. Nagy a szociális-gazdasági jelentősége ennek, a hagyományos élelmiszer előállítás élő megoldása, amely az intenzív megoldásokat, a magasan specializált mezőgazdasági termelést támogatja, amelyet éppen a sokláncú nagykereskedelem büntet, ugyanis ezen termelők a növekvő előállítási költségek és az alacsony értékesítési ár prése alatt nyögnek, nem tudnak beilleszkedni a jelenlegi értékesítési láncokba, különös tekintettel a termék uniformizált megjelenésre, az ipari előállítás és a szállítmányozás igényeire.

Ez a tanulmány a teljes problémakőrt nem kívánja feltérképezni, hanem csak a toszkán mezőgazdaság válaszát mutatja be a közvetlen értékesítés és a biodiverzifikáció útján.

Az értékestés kollektív formái Olaszországban

Ezek a formák alapvetően az olasz mezőgazdaságban sohasem haltak ki teljesen. Erőteljes növekedésnek indult azonban a „kiigazítási jogszabály” megjelenése után (228/2001. számú rendelet), amely az első alkalommal engedte meg a mezőgazdasági termelőnek, hogy ne csak a saját termékével foglalkozzon (amelynek azért még mindig meghatározó mértékűnek kell lennie), de feldogozzon olyam terméket is, amelyet harmadik személytől szerzett be. Az első kezdeményezések a fogyasztók friss élelmiszer iránti növekvő igényére adták meg a választ. A termelők egyszerű választ adtak az ilyen igényekre: közvetlen értékesítési eladási pontokat állítottak fel a gazdaságukban, vagy egy gazdaságon kívüli helyiségben, akár egyedül, vagy többek közösen az úgynevezett termelői piacokon, vagy a közös boltjukban.

A jogalkotás is támogatta ezt a megoldást. A 2007 évi költségvetési törvény (196/2006) 1 § 1,065 bekezdése kifejezetten támogatja a termelői piacokat, amelyet követett a Mezőgazdasági, Élelmiszer és Erdészeti Minisztérium 2007. december 20-én kiadott rendelete, amely az ilyen kezdeményezések jogát a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta. (Az olasz alkotmány értelmében a kereskedelemre és a mezőgazdaságra vonatkozó jogalkotás a régiók hatáskörébe tartozik, amely azt jelenti, hogy a költségvetési törvény iránymutatást ad, és az egyes régiók hozzák meg a jogszabályi kötőerővel bíró rendelkezéseket ezekben a témákban.)

A 2007. évi költségvetési törvény további ösztönző rendelkezéseket tartalmazott a közvetlen, kollektív típusú értékesítésre, és ez időközben többféle megjelenési formát eredményezett, sok esetbe spontán, sok esetben szervezeti alakot öltött együttműködési formákat hozott létre a termelők között. Sőt a 2007. évi költségvetési törvény 1 § 1,094 bekezdése határozottan támogatta a termelőket, hogy olyan társaságokat hozzanak létre, amelynek a tevékenységi körébe a közvetlen értékesítés is tartozik.

További, a közvetlen értékesítést ösztönzők léptek életbe, amelyek már nemcsak a termelőket, hanem a fogyasztókat vették célba. Ez elmúl évek során ugyanis megnőtt az a fogyasztói igény, hogy maguk válasszák meg a mezőgazdasági termékek beszerzésének forrását. Számtalan olyan mozgalom indult, amely a helyei termelő termelését támogatta, a kistermelőkét, olyanokét, akik marginális mezőgazdasági területen folytatták a termelésüket. Ez a mozgalom igen elterjedt a világban és ennek az olasz megjelenési formája a GAS (Gruppi d’Acquisto Solidale), szolidáris vásárlói kör. Ez a fogyasztók önszerveződő csoportulási formája, amelyet a 2008. évi költségvetési törvény is elismert (244/2007. évi törvény), és amelyet nonprofit egyesülésnek definiált, amelyet abból a célból hoztak létre, hogy termékeket vásároljon és osszon szét a csoport tagjai között, haszonszerzés nélküli, az etikus, szocio-szolidaritási és a környezetvédelmi fenntarthatósági céllal. A szabályozók az ilyen csoportok számára lehetővé teszi, hogy üzleti tevékenységet folytassanak a nem-kereskedelmi célú vállalkozásokra vonatkozó adózási jogszabályok szerint.

A helyzet a Toszkán Régióban

Toszkán mezőgazdasági modellje erősen kötődik a helyi viszonyokhoz, alacsony modernizációjával, a mezőgazdasági termelők (80%) többsége kis, illetve közepes gazdaság, azaz 5 ha alatti földterületeken folyik a művelés. A 2007. évben a Coldiretti farmerek Föderációja és az Agri2000 által finanszírozott tanulmányban, amely a Közvetlen Értékesítés Vizsgálata címet viseli az került megállapításra, hogy nem kevesebb, mint 9.670 termelő (amely a régió gazdaságainak 7%-át képviseli) folytat közvetlen értékesítést, amely nemzeti szinten 17%-ot jelent. (Megjegyzendő, hogy ezen termelők közvetlen értékesítése inkább kiegészítő tevékenység, az ’agroturismo’ keretén belül, úgy,hogy semmilyen strukturált kollektív értékesítési formába nem tökörült.)

A kollektív értékesítés gyökerei a ’70-es évekre nyúlik vissza. Ez első termelői piac, Fierucola Firenzében 1984-ben jelent meg, olyan, amelyet a termelők maguk szerveztek és maguk vezettek. Ezt követően, de különösen az elmúlt öt-hat évben figyelemreméltóan megnőttek az ilyen kezdeményezések, s így egyéb projektek is létrejöttek a helyi önkormányzattal karöltve, valamint egyéb szervezett, vagy spontán szerveződések útján. Pl. a CTBP-Toszkán Organikus Termelők Bizottsága, vagy ASCI-Szolidaritási Egyesülés a Toszkán Vidékért.

Jelenleg Toszkánában 15 körüli az állandó jelleggel működő termelői piacok száma (általában havonta egy alkalommal), de számuk folyamatosan nő.

Az növekvő érdeklődésre tekintettel a Toszkán Régió a Mezőgazdasági Fejlesztési Program 2007-2013-ba bevezette az 5.3.3.2.1. számú intézkedést, amellyel pénzügyi alapokat biztosít a termelői piacok ösztönzésére a vidéki, kevésbé fejlett részeken is.

Továbbmenve: a Filiera corta – Rete regionale per la valorizzazione dei prodotti agricoli toscani, azaz a Rövid Értékesítési Lánc – Regionális hálózat a toszkán mezőgazdasági termelés értékmegőrzésére (335/2007 DGRT [a toszkán helyi törvényhozás jogszabálya] jogszabályban jelent meg) toszkán régiós projekt hatalmas lökést adott a közvetlen értékesítésnek. Számos pályázatot hirdetett meg a különféle közvetlen értékesítési formák ösztönzésére a 2007-2009 évi időtartamra. A pályázatok finanszírozásában 80%-nyi rész vissza-nem-térítendő támogatás, de azzal, hogy a 3-éves időtartam alatt a projekteknek önálló finanszírozásúvá kell válniuk.

Jelenleg 16 termelői piac kap támogatást, számos közülük már létező és működő. A Filiera corta projekt is kap pénzügyi támogatást arra, hogy a helyi termékek értékesítésre boltot hozzanak létre, azaz olyan helyeket, ahol a termelők a termékeiket közvetlenül, kollektívan szervezett módon értékesíthetik. Ebben a regionális finanszírozásban 14 kollektív bolt kap támogatást. Ebbe a körbe tartozik a Tuttigiorni (Mindennap) amely az arezzói járásban Montevarchi városában 50 helyi termelőt fog össze, illetve a Dal podere al plato (A majorból a tálba), amely siennai járásban 10 termelőt fog össze.

A GAS csoportok Toszkánában a ’90-es években terjedtek el, de számuk különösen 200-2001-ben nőtt meg. jelenleg körülbelül 80 ilyen csoport van. Közülük legtöbbet Pisa-ban és Firenzében lehet találni.

Esettanulmányok

Kiválasztási szempontok az alábbiak voltak : (a) a termékek értékesítése lényeges mértékben, ha nem teljes egészében a kollektív, közvetlen értékesítés bármelyikén valósul meg (termelői piac, közös termelői bolt, vagy GAS), (b) nemcsak állatállománya legyen a termelőnek, hanem növénytermesztése is, hiszen a tanulmány különösen a fenntartható növénygenerikus termelést vizsgálta, (c) a termelők legalább 5 éve végeznek közvetlen értékesítést, úgyhogy elegendő idő legyen a feltételekhez való adaptációra, az évelőket a vizsgálatból kizárták (olíva vagy szőlő), ugyanis az egy hosszabb távú termőre fordulást igényel.

Bio Colombini kizárólag közvetlen értékesítéssel, főképpen GAS csoporton keresztül értékesít. Radici nagyon széles és kiterjedt értékesítési hálózaton keresztül értékesít. A friss termékeket Montevarchiban lévő kollektív üzletükben, míg a feldolgozott termékeket éppen a közvetett értékesítési láncon keresztül A Poggio de Camporbiano sokkal nagyobb, de még így is termékeinek 80%-át közvetlenül értékesíti, főképp GAS csoportokon keresztül.

Az interjúk készítése során az alábbi problémákat fogalmazták meg a gazdák: (i) a fogyasztók által megkívánt, a termékek széles kínálatának műszaki és szervezési problémái a termelésben és az értékesítésben (különösen a GAS csoportoknál), (ii) az emberi erőforrások hiánya különösen vidéken, (iii) jelentős növekedés a személyi költségekben, (iv) az igények szakaszossága, különösen a GAS csoportokban, például az igény nyaranta csökken, akkor, amikor a legnagyobb a termékpaletta, (v) a termelési és értékesítési tevékenység közötti időmegosztás szükségessége, (vi) a közvetlen értékesítés beruházási igénye.

A gazdák nagyra értékelték az elmúlt időszakban a közvetlen értékesítésre kapott intézményes, önkormányzati támogatást. Amire még igény lenne, az olyan támogatás megteremtése, amellyel a termékek raktározását lehetne megoldani az értékesítési pontok közelében, valamint támogatás a feldolgozásra és a termelési költségek egy részének támogatásra.

A Jó példa gyűjtését és fordítását a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alapok pályázat támogatja a SMCA-2012-0071-Z regisztrációs számon nyilvántartott "Fenntartható helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtése és piaci életképességük javítása” című pályázat keretében.