![](https://kisleptek.hu/wp-content/uploads/2020/10/jog-1.jpg)
Olaszország – Filiere corta
(készítette/fordította: dr. Major Ágnes, 2013. szeptember)
1. Fejezet
228/2001. számú rendelet a mezőgazdasági szektor irányelveiről és modernizációjáról.
A jogirodalom Kiigazítási jogszabálynak nevezi – legge di orientamento)
A mezőgazdasági vállalkozásba visszahozza a multifunkcionalitást, amely a közösségi agrárpolitikával van összhangban.
Ez a rendelet nemzeti szintű szabály, azaz egész Olaszországra vonatkozik. A mezőgazdaság kérdések az egyes régiók hatáskörébe tartozik, így ez a rendelet egy keret rendelet, amely alapján később az egyes régiók meghozták a mezőgazdaság modernizációjával kapcsolatban a helyi szabályokat.
A rendelet rendelkezéseket tartalmaz a szövetkezetekre, egyéb szervezetekre és intézményekre és a mezőgazdaság szektorral kapcsolatos szerződésekre. A rendeletnek öt része van:
I rész
A rendelet 1 § a Polgári Törvénykönyv (Codice Civile) 2135 §-át módosítja, amely a mezőgazdasági vállalkozó vonatkozó definíciót kiterjeszti úgy, hogy nem csak az elsődleges termelői tevékenységre vonatkozik az. E szerint mezőgazdasági vállalkozó az, aki az alábbi tevékenységeket fejti ki: földművelés, erdőművelés, állattenyésztés, és egy kapcsolódó tevékenységek, azaz kezelés, tartósítás, feldolgozás, átalakítás és kereskedelmi forgalomba hozás. A termelőszövetkezetekre és konzorciumokra is ez a meghatározás alkalmazandó. Azok a mezőgazdasági termelők akik a Regiszterbe bejegyeztették magukat termékeiket az ország területén árusíthatják az élelmiszer-egészségügyi és higiéniai szabályok betartásával. Ez a rendelkezés azért volt jelentőségteljes, mert megengedte, hogy egy gazda ne csak saját termékét értékesíthesse (habár ennek az értékesítésnek még mindig meghatározónak kell lennie), hanem harmadik személyek termékét is. Ez a szabályozás a korábbi a kereskedelemről szóló 11/1998 jogszabályt módosította.
II. rész
A mezőgazdasági szerződésekkel és a vidéki (mezőgazdasági) régiókkal foglalkozik.
III. rész
A mezőgazdasági termelővel és helyi adminisztrációval foglalkozik, oly módon, hogy az együttműködésükre vonatkozó szerződés (14 §) és megállapodások (15§) feltételét határozza meg. Ezen szerződések és megállapodások kifejezetten a mezőgazdasági termelést kívánják bátorítani, valamint védeni a tipikus organikus terméket, beletérve a termőföld és az erdők védelmét.
IV. rész
Az ipari-mezőgazdasági fejlesztés pénzügyi támogatási rendszeréről szól, elsőbbséget biztosítva az olyan vállalkozásoknak, amelyet a mezőgazdasági termelő közvetlenül maga irányít, beleértve a szövetkezeteket és a konzorciumokat, valamint az elismert termelői szervezeteket. A 19 § felállítja a Minisztérium-közi Élelmiszerbiztonsági Bizottságot, sőt előírja, hogy a központi kormány, a régiók és a helyi vállalkozások kötelesek a saját hatáskörükben megóvni (a) a tipikus élelmiszer terméket, különös tekintettel a mezőgazdasági és élelmiszer termékek ellenőrzött eredetére (DOC, illetve a védelmezett eredet megjelölésre (DOP), és az ellenőrzött eredet és a garantált megjelölésre (DOCG); (b) az olyan mezőgazdasági földeket, ahol organikus technológiákat alkalmaznak; (c) a különös agrár érdeket zónáját. A „hegyi”, vagy „hegyi termék” megjelölést csak a 75/268/EEC bizottsági direktíva és a 1257/99/EC jogszabály alapján alkalmazható. A 228/2001. számú rendelet 26 § kimondja, hogy termelői szervezet, az, amelynek célja:
(a) termelési programokat határoz meg;
(b) a partnerek termékének piacra vitelét promotálja;
(c) a termelési költségeket korlátoz;
(d) a promóciós eljárásuk a környezetvédelemmel és az állatvédelemmel összhangban van.
Az egyes régiók ezen termelői szervezeteket kötelesek elismerni, hogyha a 26-27 §-ban foglaltaknak eleget tesznek.
2. Fejezet
Diego Naziri, Mezőgazdasági Gazdasági Intézet, Firenze: Közvetlen értékesítés a növénygenerikus források fenntartható használatának elősegítése: esettanulmányok a Toszkán Régióból – Journal of Agriculture and Environment for International Development 2009, 103 (1/2): 65-80[1]
Az elmúlt időszakban az agrár termékek szétosztási rendszerében a hosszú láncú értékesítés került előtérbe, és ezen rendszereket a nagyméretű multinacionális vállalkozások uralják a saját standardjaikkal, az ízek és a választék ellaposodik. A következménye: a kisméretű vállalkozások ebből a piacból kiszorulnak, ugyanis nem képesek egy ilyen rendszerrel versenyezni, a fogyasztói igények ugyanakkor nem tudnak a felszínre kerülni, és a minőségnek és az előállítási eljárásoknak az ellenőrzését sem teszik lehetővé.
Az elmúlt időszakban ugyanakkor ezzel ellentétes mozgalom is indult, amely azt tűzte célul, hogy visszaállítsa a termelés, előállítás, az eredet jelentőségét, amely elvezet a rövid láncú értékesítéshez, amely a helyi értékek megőrzését, a felelősségteljes, a természet értékeit megőrző, szociális alapú termelést biztosít. Nagy a szociális-gazdasági jelentősége ennek, a hagyományos élelmiszer előállítás élő megoldása, amely az intenzív megoldásokat, a magasan specializált mezőgazdasági termelést támogatja, amelyet éppen a sokláncú nagykereskedelem büntet, ugyanis ezen termelők a növekvő előállítási költségek és az alacsony értékesítési ár prése alatt nyögnek, nem tudnak beilleszkedni a jelenlegi értékesítési láncokba, különös tekintettel a termék uniformizált megjelenésre, az ipari előállítás és a szállítmányozás igényeire.
Ez a tanulmány a teljes problémakőrt nem kívánja feltérképezni, hanem csak a toszkán mezőgazdaság válaszát mutatja be a közvetlen értékesítés és a biodiverzifikáció útján.
Az értékestés kollektív formái Olaszországban
Ezek a formák alapvetően az olasz mezőgazdaságban sohasem haltak ki teljesen. Erőteljes növekedésnek indult azonban a „kiigazítási jogszabály” megjelenése után (228/2001. számú rendelet), amely az első alkalommal engedte meg a mezőgazdasági termelőnek, hogy ne csak a saját termékével foglalkozzon (amelynek azért még mindig meghatározó mértékűnek kell lennie), de feldogozzon olyam terméket is, amelyet harmadik személytől szerzett be. Az első kezdeményezések a fogyasztók friss élelmiszer iránti növekvő igényére adták meg a választ. A termelők egyszerű választ adtak az ilyen igényekre: közvetlen értékesítési eladási pontokat állítottak fel a gazdaságukban, vagy egy gazdaságon kívüli helyiségben, akár egyedül, vagy többek közösen az úgynevezett termelői piacokon, vagy a közös boltjukban.
A jogalkotás is támogatta ezt a megoldást. A 2007 évi költségvetési törvény (196/2006) 1 § 1,065 bekezdése kifejezetten támogatja a termelői piacokat, amelyet követett a Mezőgazdasági, Élelmiszer és Erdészeti Minisztérium 2007. december 20-én kiadott rendelete, amely az ilyen kezdeményezések jogát a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta. (Az olasz alkotmány értelmében a kereskedelemre és a mezőgazdaságra vonatkozó jogalkotás a régiók hatáskörébe tartozik, amely azt jelenti, hogy a költségvetési törvény iránymutatást ad, és az egyes régiók hozzák meg a jogszabályi kötőerővel bíró rendelkezéseket ezekben a témákban.)
A 2007. évi költségvetési törvény további ösztönző rendelkezéseket tartalmazott a közvetlen, kollektív típusú értékesítésre, és ez időközben többféle megjelenési formát eredményezett, sok esetbe spontán, sok esetben szervezeti alakot öltött együttműködési formákat hozott létre a termelők között. Sőt a 2007. évi költségvetési törvény 1 § 1,094 bekezdése határozottan támogatta a termelőket, hogy olyan társaságokat hozzanak létre, amelynek a tevékenységi körébe a közvetlen értékesítés is tartozik.
További, a közvetlen értékesítést ösztönzők léptek életbe, amelyek már nemcsak a termelőket, hanem a fogyasztókat vették célba. Ez elmúl évek során ugyanis megnőtt az a fogyasztói igény, hogy maguk válasszák meg a mezőgazdasági termékek beszerzésének forrását. Számtalan olyan mozgalom indult, amely a helyei termelő termelését támogatta, a kistermelőkét, olyanokét, akik marginális mezőgazdasági területen folytatták a termelésüket. Ez a mozgalom igen elterjedt a világban és ennek az olasz megjelenési formája a GAS (Gruppi d’Acquisto Solidale), szolidáris vásárlói kör. Ez a fogyasztók önszerveződő csoportulási formája, amelyet a 2008. évi költségvetési törvény is elismert (244/2007. évi törvény), és amelyet nonprofit egyesülésnek definiált, amelyet abból a célból hoztak létre, hogy termékeket vásároljon és osszon szét a csoport tagjai között, haszonszerzés nélküli, az etikus, szocio-szolidaritási és a környezetvédelmi fenntarthatósági céllal. A szabályozók az ilyen csoportok számára lehetővé teszi, hogy üzleti tevékenységet folytassanak a nem-kereskedelmi célú vállalkozásokra vonatkozó adózási jogszabályok szerint.
A helyzet a Toszkán Régióban
Toszkán mezőgazdasági modellje erősen kötődik a helyi viszonyokhoz, alacsony modernizációjával, a mezőgazdasági termelők (80%) többsége kis, illetve közepes gazdaság, azaz 5 ha alatti földterületeken folyik a művelés. A 2007. évben a Coldiretti farmerek Föderációja és az Agri2000 által finanszírozott tanulmányban, amely a Közvetlen Értékesítés Vizsgálata címet viseli az került megállapításra, hogy nem kevesebb, mint 9.670 termelő (amely a régió gazdaságainak 7%-át képviseli) folytat közvetlen értékesítést, amely nemzeti szinten 17%-ot jelent. (Megjegyzendő, hogy ezen termelők közvetlen értékesítése inkább kiegészítő tevékenység, az ’agroturismo’ keretén belül, úgy,hogy semmilyen strukturált kollektív értékesítési formába nem tökörült.)
A kollektív értékesítés gyökerei a ’70-es évekre nyúlik vissza. Ez első termelői piac, Fierucola Firenzében 1984-ben jelent meg, olyan, amelyet a termelők maguk szerveztek és maguk vezettek. Ezt követően, de különösen az elmúlt öt-hat évben figyelemreméltóan megnőttek az ilyen kezdeményezések, s így egyéb projektek is létrejöttek a helyi önkormányzattal karöltve, valamint egyéb szervezett, vagy spontán szerveződések útján. Pl. a CTBP-Toszkán Organikus Termelők Bizottsága, vagy ASCI-Szolidaritási Egyesülés a Toszkán Vidékért.
Jelenleg Toszkánában 15 körüli az állandó jelleggel működő termelői piacok száma (általában havonta egy alkalommal), de számuk folyamatosan nő.
Az növekvő érdeklődésre tekintettel a Toszkán Régió a Mezőgazdasági Fejlesztési Program 2007-2013-ba bevezette az 5.3.3.2.1. számú intézkedést, amellyel pénzügyi alapokat biztosít a termelői piacok ösztönzésére a vidéki, kevésbé fejlett részeken is.
Továbbmenve: a Filiera corta – Rete regionale per la valorizzazione dei prodotti agricoli toscani, azaz a Rövid Értékesítési Lánc – Regionális hálózat a toszkán mezőgazdasági termelés értékmegőrzésére (335/2007 DGRT [a toszkán helyi törvényhozás jogszabálya] jogszabályban jelent meg) toszkán régiós projekt hatalmas lökést adott a közvetlen értékesítésnek. Számos pályázatot hirdetett meg a különféle közvetlen értékesítési formák ösztönzésére a 2007-2009 évi időtartamra. A pályázatok finanszírozásában 80%-nyi rész vissza-nem-térítendő támogatás, de azzal, hogy a 3-éves időtartam alatt a projekteknek önálló finanszírozásúvá kell válniuk.
Jelenleg 16 termelői piac kap támogatást, számos közülük már létező és működő. A Filiera corta projekt is kap pénzügyi támogatást arra, hogy a helyi termékek értékesítésre boltot hozzanak létre, azaz olyan helyeket, ahol a termelők a termékeiket közvetlenül, kollektívan szervezett módon értékesíthetik. Ebben a regionális finanszírozásban 14 kollektív bolt kap támogatást. Ebbe a körbe tartozik a Tuttigiorni (Mindennap) amely az arezzói járásban Montevarchi városában 50 helyi termelőt fog össze, illetve a Dal podere al plato (A majorból a tálba), amely siennai járásban 10 termelőt fog össze.
A GAS csoportok Toszkánában a ’90-es években terjedtek el, de számuk különösen 200-2001-ben nőtt meg. jelenleg körülbelül 80 ilyen csoport van. Közülük legtöbbet Pisa-ban és Firenzében lehet találni.
Esettanulmányok
Kiválasztási szempontok az alábbiak voltak : (a) a termékek értékesítése lényeges mértékben, ha nem teljes egészében a kollektív, közvetlen értékesítés bármelyikén valósul meg (termelői piac, közös termelői bolt, vagy GAS), (b) nemcsak állatállománya legyen a termelőnek, hanem növénytermesztése is, hiszen a tanulmány különösen a fenntartható növénygenerikus termelést vizsgálta, (c) a termelők legalább 5 éve végeznek közvetlen értékesítést, úgyhogy elegendő idő legyen a feltételekhez való adaptációra, az évelőket a vizsgálatból kizárták (olíva vagy szőlő), ugyanis az egy hosszabb távú termőre fordulást igényel.
![táblázat](../ma_files/olasztablazat.jpg)
Bio Colombini kizárólag közvetlen értékesítéssel, főképpen GAS csoporton keresztül értékesít. Radici nagyon széles és kiterjedt értékesítési hálózaton keresztül értékesít. A friss termékeket Montevarchiban lévő kollektív üzletükben, míg a feldolgozott termékeket éppen a közvetett értékesítési láncon keresztül A Poggio de Camporbiano sokkal nagyobb, de még így is termékeinek 80%-át közvetlenül értékesíti, főképp GAS csoportokon keresztül.
Az interjúk készítése során az alábbi problémákat fogalmazták meg a gazdák: (i) a fogyasztók által megkívánt, a termékek széles kínálatának műszaki és szervezési problémái a termelésben és az értékesítésben (különösen a GAS csoportoknál), (ii) az emberi erőforrások hiánya különösen vidéken, (iii) jelentős növekedés a személyi költségekben, (iv) az igények szakaszossága, különösen a GAS csoportokban, például az igény nyaranta csökken, akkor, amikor a legnagyobb a termékpaletta, (v) a termelési és értékesítési tevékenység közötti időmegosztás szükségessége, (vi) a közvetlen értékesítés beruházási igénye.
A gazdák nagyra értékelték az elmúlt időszakban a közvetlen értékesítésre kapott intézményes, önkormányzati támogatást. Amire még igény lenne, az olyan támogatás megteremtése, amellyel a termékek raktározását lehetne megoldani az értékesítési pontok közelében, valamint támogatás a feldolgozásra és a termelési költségek egy részének támogatásra.
A Jó példa gyűjtését és fordítását a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alapok pályázat támogatja a SMCA-2012-0071-Z regisztrációs számon nyilvántartott "Fenntartható helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtése és piaci életképességük javítása” című pályázat keretében.