H2020 BOND Tanulmányút - Hollandia

Az Európai Unió kutatás-fejlesztész támogató Horizon 2020 stratégiájának keretein belül indulhatott el 2017-ben BOND elnevezésű projekt, amely elsődleges célja, hogy megerősítse az európai kistermelők közötti együttműködéseket. Ennek keretein belül 2018. tavaszán több termelői együttműködésekben jártas gyakorlati és elméleti szakember vehetett részt a nyugat-európai tanulmányutakon. 2018. március 19. és 23. között került megszervezésre a közép és észak hollandiai tanulmányút, amelyen két hazai szakértő is csatlakozhatott a nemzetközi csapathoz: Horváth Boldizsár a Csoroszlya Farmot és Balogh Lili az Élőfalut képviselte.

A csapat az első napon a Mezőgazdasági Természet- és Tájgazdálkodási Egyesület (Water, Land & Dijken (WLD ) – egy környezetvédelmi szempontok szerint alapított sikeres szövetkezet – munkájába kaphatott betekintést. A szervezetet az 1980-as évek elején alapították fiatal gazdálkodók és környezetvédők, mely mára 650 tagot számlál és 51.000 hektáron működik. Az agrár-környezetgazdálkodást koordinálja, amely keretén belül segít a jogszabályok kivitelezésében, oktatja a gazdálkodókat és a környezetkímélő talaj- és vízgazdálkodási kutatásokban vesz részt. Mivel teljesen a gazdák által vezetett, így ez megkönnyíti a kormányzattal való kommunikációt, ezáltal jó ötletek születhetnek és új lendületet ad a közösségnek. A “front door-back door” folyamat mentén működnek, aminek a lényege: a bejárati ajtónál a hatóság szerződést köt a regionális szervezettel, meghatározva az agrár-környezetvédelmi célokat, és leírva azokat a megőrzési tevékenységeket, amelyeket ezek a célok elérésére használnak. A hátsó ajtónál a regionális szervezet állapodik meg az egyes földhasználókkal. Ezek a szerződések magukban foglalják az egyes területeken megvalósítandó konkrét tevékenységeket és kifizetéseket az élőhely tájképi megvalósításához. Így a szövetkezet vállalja, hogy tárgyal egyrészről a hatósággal, másrészről a gazdákkal, jobban és hozzáértőbben koordinálva így az egész műveletet.

Mindegyik fél jól jár: a kormányzat – csökkennek a megvalósítási költségek (beleértve az ellenőrzést) és a nem teljesített szerződések; a földhasználók – az adminisztratív eljárásokat átveszi tőlük a szövetkezet, így több idejük marad a gazdálkodásra, támogatást és tanácsadást kapnak a szervezeten keresztül, hogy milyen lehetőségeik vannak agrár-környezetvédelmi célok elérésére, továbbá szorosabb együttműködés jön létre regionálisan köztük; a regionális szervezetek – könnyebben tudják megvalósítani az agrár-környezetvédelmi célokat, mivel az adminisztráció és a pénz a kezükben van.

A második napon az Észak-Fríz Erdőség Egyesület (NFW ) fogadta a csoportot. Az egyesület egy másik “front door-back door” rendszert működtet, több mint 1000 gazdálkodó tagja van és 53.000 ha-t felügyel. Az Egyesület vállalja az agrár-környezetvédelmi rendszerek kollektív szervezését, végrehajtását és nyomonkövetését. Az eredménye a gazdálkodók magas szintű részvétele és elkötelezettsége a mezőgazdasági táj- és természetgazdálkodás irányában, valamint egy erős termelői szervezet létrehozása. Új régió-specifikus mezőgazdasági gyakorlatokat alakítottak ki, amelyek a természet- és tájgazdálkodás, és a fenntartható gazdálkodásra (különösen alacsony nitrogénfeleslegre és magas nitrogénhatékonyságra) irányul.
Az Egyesület hozzájárult az agrár-környezetgazdálkodási rendszerek és politikák fejlesztéséhez és összességében új perspektívákat kínál a terület gazdálkodás és a természet és a táj jobb minősége érdekében.

RÉSZLETESEN az agrárkörnyezetvédelmi támogatások kifizetéséről:
Az EU vidékfejlesztési szabályai (1305/2013/EU rendelet, 28. cikk) 2014-től lehetővé teszik az agrár-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos intézkedések csoportos alkalmazását. A holland hatóság úgy döntött, hogy az említett támogatások igénybevétele Hollandiában kizárólag ezen az intézményrendszeren keresztül lesz lehetséges, az egyéni támogatásigénylés lehetőségét megszüntette. Ez a megoldás az jól illeszkedett a holland környezetvédelmi szövetkezetek tradíciójához. (Ez azonban nem jelentette, hogy könnyű volt kialakítani.)

Miért választotta Hollandia ezt a megoldást?
•    az agrár-környezetvédelmi intézkedések hatékonyságáról szóló viták során fokozatosan kiderült, hogy a vidéki területek biodiverzitásának csökkenése csak a gazdaságok közös összefogásával állítható meg, különösen igaz ez a madarakra és az ökológiai folyosókra, amelyek Hollandiában fontos megőrzési célt jelentenek; a kormányzat azt várja, hogy ugyanakkora forrásráfordítás mellett a szervezeti megközelítés jobb eredményeket fog hozni;
•    nagyobb rugalmasságra van szükség a megőrzési tevékenység lehatárolását, a területi elhelyezkedését és a pénzügyi kompenzációt illetően; a szervezetek révén a hatóságnak egy egyszerűbb, nagyvonalúbb szabályozás kialakítására nyílik lehetősége, amely teret adhat a tevékenységek és kifizetések lokális finomhangolására; a jóváhagyott (támogatandó) megőrzési tevékenység részletes központi definiálása helyett a hangsúly a megőrzés céljára helyezhető át, illetve ahhoz kapcsolódóan a helyi finomhangolásra; így a különböző megoldások és kedvezményezettek száma is drasztikusan csökkenthető, amely érdembene csökkenti a végrehajtási költségeket;
•    korábban az egyéni kedvezményezetteknél magas volt a hibaarány, a szervezetek segítségével ez érdemben csökkenthető, és egyszerűbbé válhat az adminisztrációs folyamat
•    végül, de nem utolsó sorban: a hollandoknak régmúltra visszatekintő hagyományai vannak a környezetvédelmi szövetkezetek vonatkozásában, amely száma 160-ra emelkedett az elmúlt 20 évben; ezek termelői együttműködésekként funkcionálnak valamennyi termék tekintetében, és mind a gazdák, mind a hatóság megbízható partnerei; ez azt jelentette, hogy a társadalmi struktúra már adott volt az új támogatási séma kialakításához
A „front-door-back-door” lényegében egy intézményi megoldás az agrár-környezetvédelmi célok teljesítésére. A bejáratnál a hatóság szerződést köt a regionális szövetkezettel a megőrzési tevékenység céljának és jellegének rögzítésével, amely szerződés egy hatéves eredménymutatókat meghatározó kötelezettséget jelent konkrét területeken, bizonyos élőhelyek megőrzésére, élőhelyenkénti költségvetéssel a különböző tevékenységek egy hektárra jutó átlagos kifizetéseivel. A hátsó kapunál a szövetkezet megállapodást köt az egyes földhasználókkal, amely szerződések rögzítenek minden speciális tevékenységet és a hozzá kapcsolódó kifizetést. az első kapu és hátsó kapu között a megőrzési tevékenység pontos definiálása és a kifizetések finomhangolása történik.

Az egyes résztvevő felek feladatai a következők:
A nemzeti hatóság
o    definiálja a nemzeti célokat a vonatkozó jogszabályok alapján (madarak és élőhelyek rendelet, a hatóság 70 különböző fajt rögzített, amelyet segíteni szeretne
o    ebből készít egy „menüt”, amelyből a regionális szövetkezetek válogathatnak és összeállíthatják a saját megőrzési stratégiájukat;
o    felelős az intézkedéssel kapcsolatos beszámolásért, illetve a tudásfejlesztésért
o    kialakítja a nemzeti ellenőrzési és bírságolási kereteket
o    a kifizetési ügynökség ellenőrzéseket végez, kifizeti a támogatásokat, és jogsértések esetén szankciókat alkalmaz. Biztosítja továbbá a kifizetéseket a regionális szövetkezeteknek, és a jóváhagyott fizetési igények szerint beszámol az Európai Bizottság felé
A tartományi kormányzat (vezető felelős párt az élőhelyekkel kapcsolatos politikáért):
o    a fajokat tovább szelektálja, és ha szükséges további fontos fajokkal egészíti ki
o    kijelöli azokat a területeket, amelyekről azt gondolják, hogy – a regionális célok alapján – az élőhelyekkel kapcsolatos tevékenységnek a leginkább hatékonynak kell lennie
o    a költségvetési forrásokat elosztják az élőhely-prioritások, a kijelölt területek száma, és a tartományi szövetkezetek szám alapján
o    Felkéri a szövetkezeteket, hogy nyújtsanak be kérelmet egy hat évre szóló szerződésre vonatkozóan a kiválasztott célok és a rendelkezésre álló költségvetés tekintetében. E célból, találkozókat szerveznek az érintett szövetkezet(ek)kel, hogy megvitassák a "kereslet" és a "kínálat" viszonyát.
o    Megvizsgálja a kérelmezés minőségét és megvalósíthatóságát mielőtt jóváhagyja azt. Szükség esetén az alkalmazást visszaküldik és felülírják.
o    Felkéri a szövetkezeteket, hogy nyújtsanak be éves gazdálkodási terveket (amely tartalmazza a részletes természetvédelmi tevékenységeket) és – ha szükséges az éves kiigazításokat a tervhez képest.
o    Felelős az intézkedés igazgatásáért (amelyet a Kifizető Ügynökség végez) és a hatósági, valamint szövetkezeti adminisztrációs rendszerek kompatibilitásáért.
o    Hozzájárul az ellenőrzések és a szankciók nemzeti keretéhez.
o    Meghatározza a szankciókat abban az esetben, ha nem tesznek eleget a szövetkezeti szerződésnek (a kifizető ügynökség ellenőrzési eredményei alapján).
o    Felelős a rendszer háromévente történő értékeléséért a célfajok megfigyelése alapján.

A szövetkezet (végső kedvezményezett) feladatai:
o    Hatéves tervet készít, és kezeli az éves gazdálkodási terveket. Ehhez kiválasztja a megfelelő élőhely-megőrzési célokat és a megfelelő megőrzési tevékenységet a hatóság listájáról, meghatározza az ökológiai előfeltételeket és iránymutatásokat ad a résztvevőknek, valamint konzultál a gazdálkodókkal és más érintett felekkel, mint például az élőhely-védelmi szervezetekkel tekintettel preferenciáikra és képességeikre.
o    Ökológiai útmutatást nyújt. A kérelem előkészítésekor aktívan szerez meg a kívánt szerződéseket (szerződőpartnereket) és aktívan elutasítja azokat, amelyek nem felelnek meg a tervnek. Az élőhelyvédelmi intézkedések végrehajtásakor a területi koordinátorok tanácsot és útmutatást adnak a gazdálkodóknak.
o    Iránymutatásokat dolgoz ki az egyéni kifizetésekre és a szövetkezetre kiszabott büntetések egyéni elosztására. Mivel a szövetkezet és tagjai közötti szerződések továbbra is a magánjog hatálya alá tartozik, így lehetősége van a helyieknek az intézkedések és kifizetések egyéni finomhangolására. Néhány szövetkezet például, a kifizetés egy részét újraelosztja az egyes gazdaságokban jelen lévő madarak száma szerint.
o    Elvégzi a helyi végrehajtási munkák nagy részét, többek között a szerződéskötést és fizetést, valamint az összes adminisztrációt, ami az egyes földhasználókkal kapcsolatos. Feladata továbbá az adaptált intézkedések monitoringja.
o    Kommunikál a Kifizető Ügynökséggel az aktuálisan elvégzendő védelmi tevékenységekról (valós idejű értesítés).
o    Évente értékeli a természetvédelmi tevékenységeket és szükség esetén dönt a megőrzési tevékenységek módosításáról a gazdálkodási tervben.
o    Éves kifizetési kérelmet küld a Kifizető Ügynökségnek.
o    Gondoskodik az éves jelentések elkészítéséről, és aktívan tájékoztatja tagjait illetve a szélesebb közvéleményt a célfajok jólétéről.

Az új rendszer legfontosabb elemei:
•    tájképi megközelítés, a természetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban az élőhely szintjén a mező szint helyett.
•    A szövetkezet közvetítői pozíciója a végső kedvezményezett felé nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé az intézkedések és a kifizetések tekintetében, gazdálkodói és a területi szinten
•    Ökológiai útmutatás minden meghatározó fázisban: a gazdálkodási tervek kialakításakor, az egyedi szerződések megkötésekor és a tényleges tevékenységek szintjén.
•    Testreszabott ellenőrzések, a szerződött területek és a szerződéses kötelezettségek teljesítésének megkülönböztetésével. Ez a kétszintű rendszer rugalmasságot kínál, lehetővé téve a változtatást évről évre, sőt akár egy szezonban is. A megőrzési tevékenységek utolsó pillanatban történő változása is lehetséges valós idejű értesítéssel.
•    Az érdekeltek fokozott bevonása, a mezőgazdasági termelők közötti, illetve a más régióval és más érintett regionális és nemzeti pártokkal (például védelmi szervezetek, környezetvédelmi civil szervezetek vagy egyetemek az ökológiai tanácsadáshoz vagy megfigyeléshez) való fokozott együttműködés, összhangban a szövetkezet által nyújtott ökológiai útmutatással.

A szövetkezeti megközelítés hozadékai:
Növekvő környezeti teljesítmény
•    Egy összehangolt, a gazdaságok közötti koordinációval zajló megközelítés hatékonyabb a fajok és a gazdaság szintjét meghaladó élőhelyek (például mezőgazdasági földek, ökológiai folyosók) esetében és a víz, a talaj és a levegő minőségének javítása céljából érdekében csökkenthetők a negatív externáliák. A megközelítés segíthet továbbá kapcsolódni a védett területekhez, úgymint a Natura 2000 területekhez.
•    A támogatásoknak egy, a gazdálkodókhoz közel álló szervezet által történő végrehajtása növeli a részvételt és a program lefedettségét. Nagy lefedettség előnyös az érintett célfajok szempontjából is.
•    A regionális koordináció lehetővé teszi a megőrzést ellátó szervezetek és más érintett felek, valamint a sok ezer lelkes önkéntes bevonását, amely döntő fontossággal bírhat a természetvédelmi eredmények szempontjából.
•    A holland példában a szövetkezetek jellemzői és gyakorlata lehetővé teszi az erős ökológiai irányultságot, a megfelelő területek és mezők kiválasztását, a megfelelő intézkedések kialakítását, követve az ökológiai iránymutatásokat, a részt vevő gazdálkodók és intenzív irányítását és oktatását, ezáltal a professzionális menedzsmentet.
Megnövelt rugalmasság
•    A korábbi (2014 előtti) megoldásnál a megőrzési tevékenység jellemzőit és elhelyezkedését hat évre előre rögzítették. Az új megoldásban a Kifizető Ügynökség és a szövetkezetek kompatibilis igazgatási rendszereinek köszönhetően azonnali (valós idejű) értesítést lehet tenni: legfeljebb 14 nappal a vállalt tevékenység (kötelezettségvállalás) megkezdése előtt változtatásokra van lehetőség. Ez lényegesen növeli a rendszer rugalmasságát a tervezés és a megőrzési tevékenység helyszíne tekintetében, teret adva ezzel a környezeti innovációnak, a helyi tudás optimális kihasználásának és a tevékenységeknek a terület aktuális helyzetéhez való igazításnak (például a időjárás). Regionális kormányok és a szövetkezetek évente találkoznak értékelés céljából és (ha szükséges) kiigazítják a menedzsmentet.
•    A szövetkezet végső kedvezményezetti pozíciójából adódóan a szövetkezet megfelelő belső "pénzügyi politikát" alakíthat ki – nyilvánvalóan az EU pénzügyi keretein belül. Igazíthatja az egyedi kifizetéseket a helyi körülményekhez (pl motiválja a viszonylag intenzív gazdaságokat, hogy csatlakozzanak a rendszerhez) eredményalapú kifizetéseket vagy megfelelő politikát alakít ki egyéni büntetések vonatkozásában.
Csökkentett végrehajtási költségek és hibaarányok
•    Így, hogy az kérelmek száma 13,500-tól 40-re csökkent, a Kifizető Ügynökség képes lesz jelentősen csökkenteni kiadásai. Ez teljesíti a KAP egyszerűsítése iránti igényt és adminisztratív terhek csökkennek mind a kormányok, mind a kedvezményezettek számára. Természetesen végrehajtási költségek áttevődnek a kifizető ügynökségtől a szövetkezetekre, de feltételezik, hogy a szövetkezetek hatékonyabbak lehetnek, mert ők ismeri a gazdálkodókat és a mezőgazdasági területeket.
•    A kedvezményezettek kis száma is drasztikusan leegyszerűsíti a regionális kormányzat, a Kifizető Ügynökség és a szövetkezetek közötti kommunikációt, ezáltal lehetővé téve a gyorsabb reakciót.
•    Az egyéni gazdálkodók számára az egyik legfontosabb előny a papírmunka csökkenése, amelyet a szövetkezet most átvállal. Amint az az EU-felmérésekből ismert, a papírmunka mennyisége egy különösen a kistermelők számára.
•    A kérelmek minőségének javítása a közigazgatási eljárások egyszerűsítése és akadálymentesebbé tételével egyidejűleg várhatóan csökkenteni fogja a végrehajtási költségeket és a pénzügyi büntetéseket. A gazda a természetvédelmi munkára koncentrálhat, és nem kell vesződnie az adminisztrációval. Ez a támogatási céloknak való jobb megfeleléshez vezethet. Továbbá a szövetkezet egy professzionális szakmai szervezet professzionális szakmai igazgatással közel a régióhoz és az érintett gazdálkodókhoz. Ez egy sokkal hatékonyabb végrehajtást tesz lehetővé. A hibák kockázatának és a pénzügyi szankciók csökkentése érdekében a szövetkezet úgy is dönthet, hogy "puffert" hoz létre, hogy megelőzze a szerződéses földterület és az éves tevékenységek kifizetéseinek előrelátható hibáit vagy mezőket hagyhat ki (lásd a mellékletet). A hibák ezáltal csak akkor válnak „láthatóvá”, amikor a puffer nem bizonyult elegendőnek.

Jogi és intézményi vonatkozások:
A 2014-2020-as KAP-rendeletei nemcsak az agrár-környezetgazdálkodási és éghajlat-támogatási kérelmek mezőgazdasági termelők csoportjainak által történő igénylésére biztosít lehetőséget, hanem egyéb együttműködési lehetőségeket is kínál. Csoportok nyújthatnak be kérelmet további vidékfejlesztési intézkedésekre is mint például a nem termelő beruházások létesítése. Az új együttműködési intézkedés a vidékfejlesztési rendeletben (35. cikk) összekapcsolja és kiterjeszti a korábban létező együttműködéseket. Ezenkívül az 1. pillér környezetvédelmi intézkedései lehetővé teszik a környezetvédelmi intézkedések kooperatív (szövetkezésben történő) végrehajtását. Mivel Hollandia az egyike azon országoknak, akik elsőként éltek a csoportos intézkedés lehetőségével, így a holland kormány együttműködve a DG Agrival egy olyan együttműködési megközelítést alakított ki, amely illeszkedik az uniós szabályozáshoz, és viszont. Itt felsorolunk néhány témát amelyek más tagállamok számára is érdekesek lehetnek. Ezek magukban foglalják az uniós szakpolitikák releváns részeit (végrehajtási rendelet, horizontális szabályozás) illetve a választási lehetőségeket, ahogy azt a hollandok is tették. A kiválasztott témaköröket részletesebben a jelen dokumentum melléklete tartalmazza.

A szövetkezetek jogállása és minősítése
Hollandia a "mezőgazdasági termelőcsoportok" követelménye mellett döntött, vagyis – mint ahogy azt az EU-rendelet említi -, hogy jogi formában szervezzék meg magukat szervezeteket, amelyekről tanusítani kell, hogy szakmailag megfelelő élőhely-megőrzési szervezetnek minősülnek. Ezeket a feltételeket nem a Bizottság foganatosítja, hanem az agrárkörnyezeti támogatást igénybe vevőknek kell megfelelő bizonyítékkal igazolni a szükséges belső szabályok kialakítását.
A holland kormány úgy döntött, hogy a megőrzési programot csak a szövetkezetek számára teszi hozzáférhetővé, kizárva ezzel az egyéni kérelmeket. Ez a választás ellentétes azzal a kormányzati törekvéssel, amely egyenlő hozzáférést kíván biztosítani, mert az önálló mezőgazdasági termelőknek valamely szövetkezet tagjává kell válnia.

Négy oka van, hogy ezt a modellt választották:
•    A holland élőhely-megőrzési prioritások természetét vizsgálva jó ökológiai okokkal magyarázható, hogy miért csak szövetkezetek foglalkozhatnak ilyen tevékenységgel. Az érintett fajok közül sok élőhelye több farmhoz tartozik, így a kooperatív megközelítés hatékonyabbnak számít (jobb érték ugyanazért a pénzért).
•    • Az együttműködési megközelítés, mint az egyetlen modell, kevesebb problémát okoz mint a csak részben optimális tevékenységekre pályázó mezőgazdasági termelők vagy szuboptimális helyeken végzendő tevékenységek. A múltban ilyen szerződésekre mindaddig volt lehetőség, amíg azok megfeleltek a tartományi tervnek. Most már a szövetkezet ökológiai stratégiáját és értékelésétől függenek és nincs más megoldás.
•    A szövetkezetek az egész vidéket lefedik, így nincs akadálya a tagságnak, amellyel igénybe vehető a támogatás. Emellett számos gazdálkodó már ismerte a szövetkezeteket, mivel azok a holland vidék "társadalmi struktúra" szerves részei. Még ha a mezőgazdasági termelő nem is szimpatizál a szövetkezettel, még lehet motivált, hogy csatlakozzon a programhoz.
•    A szövetkezetekkel való együttműködés célja az volt, hogy javítsák végrehajtási folyamatot és csökkentsék a végrehajtási költségek, valamint a hibaarányt. A szövetkezeti és az egyéni támogatásigénylés egyidejű működtetése ugyanakkor növelné az ilyen költségeket és az árak.

Végrehajtás: ellenőrzések:
Az eljárás a következő:
•    Kétszintű a megközelítés, amely különbséget tesz az érintett terület ellenőrzése, és a szerződéses kötelezettségeknek való megfelelés (tevékenységek/ kötelezettségvállalások) között.
•    A területi ellenőrzésnél a Kifizető Ügynökség évente a szövetkezetek 5%-át választja ki ellenőrzésére. Az EU szabályainak való megfelelés érdekében az e szövetkezetekhez tartozó ellenőrizendő területeknek az agrár-környezetvédelmi rendszer által érintett országos terület legalább 5%- át ki kell tennie. Ha a kiválasztott szövetkezetek területe túl kicsi, további szövetkezetek kell bevonni az ellenőrzésbe. Minden szövetkezet esetében legalább a szerződött területet 50 százalékát ellenőrzik.
•    A irányításon alapuló ellenőrzéshez az éves tevékenyégek 5% -át (parcella szinten, minden szövetkezetből, így nem csak a területellenőrzésre kiválasztottak közül) jelölik ki a folyamatra, amely részben véletlenszerű és részben kockázatalapú. Az ellenőrzés egy fontos eleme a valós idejű értesítés lehetősége tekintettel a kötelezettségvállalások esetleges változásair, beleértve azok típusát és helyét is és/ vagy időzítését. A változtatásokat legalább 14 nappal a végrhajtás előtt be kell jelenteni. A szövetkezetek további ellenőrzéseket végez az előírásoknak való megfeleléssel kapcsolatban, gyakran sokkal nagyobb területen, mint a szerződött földterület. Ezek az ellenőrzések nem kötelező, de a szövetkezetek saját kezdeményezésére kerülnek végrehajtásra annak érdekében, hogy minél szélesebb áttekintést nyújtsanak a megőrzési tevékenység valós helyzetről és hogy erősítse az információcserét a mezőgazdasági termelő és a szövetkezet között.
•    Mivel minden szövetkezet tanúsítvánnyal rendelkezik, a (köz)tanusító szervezet rendszeres auditot végez a szövetkezetek adminisztrációja alapján. Ezt az eljárást nem az európai jog írja elő, hanem inkább a tanúsítási rendszer része.
•    A szövetkezetek valós időben tájékoztatják a Kifizető Ügynökséget az érintett területről és az elvégzett tevékenységekről. Emiatt a GIS-létesítmények teljesen kompatibilisek és megfelelnek a Parcellaazonosító Rendszernek, amely az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IACS) része.

Végrehajtás: szankciók:
Hogyan értelmezi a Kifizető Ügynökség az "egyéni jogsértéseket" a szövetkezet és a kormány által kötött szerződés vonatkozásában? A végrehajtási szabályok meghatározzák hogy az a támogathatósági kritériumokkal (a földterület kivételével) kapcsolatos egyéni jogsértések csak akkor vezetnek büntetéshez ha a szóban forgó mezőgazdasági terület érintik (No. 640, art. 35 (3)). Ezért a szerződés megsértése 10 hektáron 20% -os fizetéscsökkentést von maga után, amelyet a szövetkezetnek csak erre a területére vetettek ki, és a szövetkezet dönti el, hogyan kell elosztani a büntetést a tagjai között. Kivetheti a büntetés 1: 1 arányban az érintett mezőgazdasági termelőre, vagy dönthet más megközelítés mellett.
Mint korábban említettük, sok szövetkezet úgy döntött, hogy létrehoz egy "puffer" a földterület és a pénzügyi kötelezettségek tekintetében, azáltal, hogy valamivel nagyobb földterületet vonnak szerződés alá, hogy előre kompenzálhassák a lehetséges hibákat és/vagy területeket (lásd a mellékletet). A szövetkezetek emellett valamivel alacsonyabb fizetési szinteket is alkalmaznak, mint az új holland rendszer által megengedett maximum tarifák. Mivel a büntetések az utóbbihoz kapcsolódnak, sok szövetkezetnek van (elméleti) puffere a hibák kompenzálására. Ilyen módon a hibák először a puffert sújtják, mielőtt befolyásolják a kifizetéseket. Természetesen a rendszernek vannak beépített garanciái, hogy se túlfizetés sem túlzott bevallás ne történjen: a kifizetés soha nem haladja meg a nyújtott támogatás összegét és / vagy a a szerződés szerinti tevékenységenkénti maximális kifizetést, a holland RDP szerint.

KAPCSOLÓDÓ angol nyelvű anyagok: PPt és a fent belinkkel honlapokon.

——————————————————————

Amszterdam külvárosában egy szociális farmra látogatott el a csapat még az első napon, ahol értelmi fogyatékossággal élők közreműködésével foglalkoznak tehén- és kecsketartással, valamint tejtermékek előállításával. Több, mint 60 olyan embernek nyújtanak nem csak szimplán egy munkahelyet, ami valamiféle megélhetést biztosít nekik, hanem egy olyan közeget, ahol sikerélménnyel és emberi kapcsolatokkal gazdagodhatnak, miközben a mai társadalmunkban sajnos legtöbb esetben marginalizálva vannak. Persze, hozzá kell tenni, hogy más a holland szociális háló és az ott biztosított segélyek, de az egy másik téma…

A harmadik napon egy észak-holland szigeten működő helyi termék tanúsító alapítvány működését mutatták be. A Waddengroup Alapítvány tanúsítja a waddeni régió helyi termékeit (kb. 150 termék), a termékek hozzáadott értékét, a lánc- és termékfejlesztést, valamint új piacokat fejleszt. Az egyik alapító szerint, úttörőként mindannyian hibákat követtek el, mivel kevés szakmai támogatást, vagy szakértelmet kaptak az ökológiai gazdálkodáshoz és feldolgozáshoz. A marketing valóságos szűk keresztmetszet volt, amíg el nem kezdtek a túristák felé nyitni, akik minden évben meglátogatták a Wadden-szigeteket.
Most már a fogyasztók jobban elismerik a termékeinket, a minőségüket és a sikeres márkázás is nagyobb hozzáadott értéket eredményezett. Kifejlesztették a "Waddengold" minőségi védjegyet, amely mintegy 300 kistermelőből, halászból, feldolgozóból és étteremből, valamint kb. 1000 értékesítési pontból áll. Cikk a tevékenységről (angolul)

A siker a regionális sajátosság, együttműködés és szinergia révén valósult meg. Erős minőségi jelölés csak minőségi kritériumok alapján lehetséges, és ez egy elengedhetetlen előfeltétel a magasabb hozzáadott érték eléréséhez. Ebben az esetben bio és biodinamikus tanúsítást használnak, továbbá a biorégió jellemzőivel segítik a sikerességet: például a friss levegő, a tenger és a napsütés.