2014 -ben az NGM-től kapott igen részletes és kedvező tájékoztatás után megkértük és megkaptuk a NAV válaszát is a háztáji felelsleg értékesítésére, illetve külön kérdést tettünk fel a készített tárgyak értékesítését illetően.

A korábban már közzétett  NGM választ itt olvashatja

Kérdéseinkre a NAV is igen jól értelmezhető és a háztáji felelsleg értékesítésének legalitását megerősítő választ adott:

1. kérdés: A kapott NGM válasz megerősítését kértük.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szerint abban az esetben valósul meg a gazdasági tevékenység, ha a magánszemély a tevékenységet üzletszeruen, illetoleg tartósan vagy rendszeres jelleggel folytatja, feltéve, hogy a tevékenysége ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és a tevékenység végzése független formában történik. [Szja tv. 3. § 46. pont]

Az adózás rendjérol szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (1) bekezdés alapján üzletszerű, rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenység csak adószám birtokában gyakorolható jogszeruen. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) alapján az a magánszemély minősül adóalanynak, aki saját nevében rendszeres és/vagy üzletszeru bevételszerző tevékenységet végez.

Az Szja tv. 3. § 30. pontja értelmében ingó vagyontárgynak minősül az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa, búza, kukorica).

Az ingó vagyontárgy értékesítése gazdasági tevékenység keretén kívül vagy gazdasági tevékenység keretében valósulhat meg.

Az ingó dolog gazdasági tevékenység keretén kívüli értékesítéséről akkorlehet szó, ha az értékesítés alkalomszerű, nem üzletszerű, nem rendszeres jellegű. Ilyen értékesítés lehet többek között – a saját háztartásban feleslegessé vált vagy ajándékba kapott illetve örökölt dolgok alkalomszerű értékesítése. Ide értendő a háztáji – nem haszonszerzés céljából értékesített – termékfeleslege is. Az értékesítése formája nem kötött őstermelői, egyéni vállalkozói jogálláshoz és adószám megszerzése sem kötelező. Értelemszerűen, ebben az esetben nyugta, számlaadási kötelezettség sem merülhet fel. Ugyanakkor az adóköteles jövedelem megállapítására vonatkozóan az Szja. tv. 58. §-ábanfoglaltakat kell alkalmazni. Ez esetben a jövedelem nem az összevont adóalapba tartozó, önálló tevékenységből származó jövedelemként, hanem különadózó jövedelemként adózik. E jövedelmet az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho. tv.) alapján az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség sem terheli.

2-4. kérdés– Egy NAV tájékoztatóban olvasható, hogy a készített tárgy (tehát nem a nagyiét árulja, amit megörökölt, hanem a kismama a saját terítőjét árulja, – de évi 600 000 Ft-t nem meghaladóan) önálló tevékenységként adózhat csak, mert rendszeres a tevékenység.
Megteheti-e a kismama, hogy szembe állítja a rezsi költsége részarányos részét, az anyagköltséget, Így nem KELETKEZIK NYERESÉGE (nem bevétel a szempont a gazdasági tevékenységnél, hanem a nyereség)
Adhat-e el FŐÁLLÁSBAN máshol biztosított, vagy nyugdíjas, számla nyugta nélkül, ha 600 000 Ft alatt van éves szinten – alkalomszerűen értékesíti (ad el) pl. évi 6 alkalommal és nyeresége nem keletkezik a rezsi költség és anyagköltség beszámolásával.
Lehet-e 7-es adószámos, vagy csak egyéni vállalkozó Ha csak az utóbbi, miért?

Megjegyzendő, hogy a törvény két mentesítő szabályt fogalmaz meg egyrészt a bevétel, másrészt a jövedelem vonatkozásában. Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 ezer forintot meg nem haladó részét, azaz, ha a magánszemély ingó értékesítésébol származó összes jövedelme az adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot. Amennyiben az ingó vagyontárgy(ak) értékesítésébol származó jövedelem a 200 ezer forintot meghaladja, akkor csak a 200 ezer forint feletti rész után kell a 16 százalék adót megfizetni. Ebben az esetben a teljes jövedelmet be kell vallani, de annak adóját 32 ezer forinttal csökkenteni kell. [Szja. tv. 58. § (7) bekezdés]

Mindezektol függetlenül nem kell a jövedelmetmegállapítani az ingó vagyontárgyak átruházására tekintettel megszerzett bevételből – ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként szerzi meg -, ha a bevétel az adóév elejétol összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot. Amennyiben viszont 600 ezer forintnál több bevétele volt a magánszemélynek, akkor az adóévben megszerzett összes bevétele alapján kell a jövedelmet megállapítani, de csak a 200 ezer forintot meghaladó jövedelem után kell az adót megfizetni. Ez utóbbi esetben a teljes jövedelmet be kell vallani, de azadóból 32 ezer forintot 200 ezer 16 százaléka) nem kell megfizetni. [Szja. tv. 58. § (9) bekezdés]

Az ingó vagyontárgy gazdasági tevékenység keretében történő értékesítéséről, akkor beszélhetünk, ha az értékesítés gazdasági tevékenység keretében történik. A Szja tv. értelmében abban az esetben valósul meg a gazdasági tevékenység, ha a magánszemély a tevékenységet üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeres jelleggel folytatja, feltéve, hogy a tevékenysége ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és a tevékenység végzése független formában történik. Említést érdemel: ha az ingó értékesítése gazdasági tevékenység keretében történik, adójogi szempontból érdektelen hogy az ténylegesen jövedelmező volt-e, tehát hogy a ráfordítások meghaladják-e a bevételeket. A számla, nyugtakiállítás és a jövedelem megállapítása szempontjából az is közömbös, hogy nyugdíjas vagy a társadalombiztosításrendszerében biztosított személyrol van-e szó. Lényeg, hogy a magánszemély tevékenységét üzletszeruen vagy tartósan, rendszeresen folytassa.

Kiemelendő, hogy az üzletszerű ingóértékesítésből származó jövedelem után az önálló tevékenységbol származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell az adót megfizetni, de az adó alapjául szolgáló jövedelmet az Szja. tv. 58. §-a vagyis a nem üzletszeru ingóértékesítésnél leírt szabályok szerint kell kiszámítani.

Üzletszerűnek tekinthető a tevékenység, amennyiben a személy megélhetésében nem elhanyagolható mértéket képvisel. A vizsgálat során mindig az értékesítés körülményeit, életszerűségét kell figyelembe venni. Rendszeresség esetén az értékesítések ismétlődése már adóalannyá teheti a magánszemélyt és nem feltétel az árrés elérése. Tehát mindig azeset összes körülményeit figyelembe véve lehet, illetve kell megállapítani egy adott tevékenységrol, hogy az gazdasági tevékenységnekminosül-e. E helyen példaként említhető, ha valaki lomtalanítás során azért gyűjti össze a kidobott holmikat, hogy azután azokat értékesítse, vagy kereskedelmi portálokon vásárol, majd nem sokkal késobb tovább értékesíti az ingóságok, akkor ezzel a magánszemély folyamatos bevételhez juthat és megállapítható a gazdasági tevékenység folytatása. [Szja tv. 3. § 46. pont, 58. § (8) bekezdés]

Hangsúlyozandó, hogy az üzletszerű ingóértékesítésből származó jövedelemesetében is alkalmazható az a szabály is, mely szerint nem keletkezik adókötelezettség (nem kell jövedelmet megállapítani), ha a bevétel összege az adóévben nem haladja meg a 600 ezer forintot, de a jövedelemre nem vonatkozik a 200 ezer forintos értékhatár.

Önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál a magánszemély két költség elszámolási módszer közül választhat. Az egyik módszer a 10 % költséghányadalkalmazása igazolás (számlák, bizonylatok) nélkül, ebben az esetben a magánszemély a bevétel 90 %-át tekintheti jövedelemnek. Fontos, hogy költséghányad alkalmazása során a magánszemély az adóévben megszerzett  nem egyéni vállalkozóként  önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.
A másik módszer a tételes költségelszámolás, amikor a magánszemély elszámolhatja (fő szabályként legfeljebb az adott tevékenységből származó bevételének mértékéig) azönálló tevékenységbol származó bevételével szemben az e tevékenység folytatása érdekében ténylegesen felmerült (kifizetett) és bizonylattal igazolt költségeit (pl: vásárolt anyag, árú, festék). Tehát minden elszámolt költséget az igazolás nélkül elszámolható költségek kivételével számlával, nyugtával kell igazolni. Fontos, hogy az adóévbenfelmerült, de bevétel hiányában el nem számolt költségeket a magánszemély a következő évi bevételeivel szemben már nem számolhatja el. Jellemzően előforduló költségeket az Szja. tv. 3-as számú mellékletetartalmazza. Elismert költségnek minosül például az önálló tevékenységgel összefüggésben vásárolt anyag, áru is. Azokat a kiadásokat, amelyek pedig nem kizárólag az önálló tevékenységgel kapcsolatban merültek fel, arányosan lehet elszámolni. Ilyen kiadás például a fűtés és a világítás, ha a magánszemély a lakásában végzi az önálló tevékenységet. A költségelszámolásnál a költségre jellemző felhasználási mértéket (pl. kwh) kell alapul venni. Közüzemi számlák esetében a házastárs nevére szóló számlák alapján is elszámolhatóak az említett költségek. A bevételekről és a költségekről az Szja tv. 17.§ (1)-(2) bekezdés, 17. §. (3) bekezdés a) és b) pontjai és 2. és 3. számú mellékletei írnak részletesen.

Tekintettel arra, hogy az üzletszerű ingóértékesítésből származó jövedelem, mint önálló tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapba tartozik, a magánszemélynek az Eho tv. 3. § (1) bekezdés alapján 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást is kell fizetnie. A magánszemély ebben az esetben a megfizetett egészségügyi hozzájárulást nem tudja költségként elszámolni, ezért 78-os százalékos szabály alkalmazandó. Az Szja. tv. 29. §-a szerint ugyanis, ha az összevont adóalapba tartozó jövedelem után a magánszemélynek kell megfizetnie a 27százalékos egészségügyi hozzájárulást és azt a magánszemély költségkéntnem számolhatja el, akkor a megállapított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemnek tekinteni és ezután kell az adót megfizetni.

Az előzőekből következően, amennyiben gazdasági tevékenyég végzéséről van szó, úgy az vállalkozóként vagy adószámos magánszemélyként végezheto. Az egyéni vállalkozói jogállás szükségességét a hatáskörrel rendelkezo körzetközponti jegyző bírálhatja el. Amennyiben a tevékenységgyakorlásának lehetősége nem az Ev. tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozói jogálláshoz kötött, akkor a magánszemély belátása szerint dönt arról, hogy a gyakorolni kívánt tevékenységet egyéni vállalkozókéntilletve adószámos magánszemélyként végzi. Tekintettel arra, hogy az Art. szerint adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, ezért az ilyen jellegu önálló tevékenység esetén az adószám megállapítása érdekében a tevékenység megkezdése előtt a magánszemélynekeleget kell tennie bejelentési kötelezettségének.

Minden esetben önálló tevékenységnek minosül, ha valaki saját maga általkészített terméket értékesít, mert a munkájának eredményét értékesíti. Például: saját maga írt könyvet értékesít, vagy saját maga által készített terítőket, babaruhákat, kézmuves termékeket (kerámiákat), rézkarcokat stb. árul. Önálló tevékenység továbbá értékesítési láncban történo termékértékesítés, vagy ha a magánszemély az Szja. tv. 6-os számú mellékletében meghatározott tevékenységet nem ostermeloként kívánja folytatni.

Ebben az esetben az ingó értékesítésre vonatkozó szabályozás (Szja. tv. 58. §) nem alkalmazható, így a 600.000 forintos értékhatár sem. A bevételekrol és a költségekrol az Szja tv. 17. § (1)-(2) bekezdés, 17. §. (3) bekezdés a) és b) pontjai és 2. és 3. számú mellékletei írnak részletesen. E jövedelmet is 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.

5. kérdés – A 2 Kuria döntést egymás mellett vagy hogy kell értelmezni?
– A Kúria Kfv.I.35.721/2011/6. számú ítéletében egyértelmuen leszögezte, hogy az alanyi (SZJA) adómentes határig nem üzletszerű az ingóértékesítés.
– 2012. január 1. elott üzletszerűen végzett ingóértékesítések után akkor is az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a magánszemély bejelentkezési kötelezettségét elmulasztotta.

A fentebb tárgyaltakkal összefüggésben tájékoztatjuk arról is, hogy Szjatv.-nek az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem – 2012. előtt hatályos – adózási szabályai egységes értelmezéséről a Kúria jogegységi határozatban döntést hozott. A Kúria két pénzügyi ítélkező tanácsa – azonos (az Szja tv. 2012-tol hatályos módosítását megelőző) időszakra nézve és azonos jogszabályi keretek között – érdemben eltérőenhatározta meg az ugyanolyan jellemzőket mutató ingó átruházás adókövetkezményeit:
– A Kfv.I. tanács 2012. december 6. napján hozott Kfv.I.35.721/2011/6. sorszámú ítélete szerint a 2006., 2007. és 2008. adóévekben az internetes oldalakon történt több száz értékesítés személyi jövedelemadókövetkezményének meghatározására az Szja tv. 58. § (8) bekezdése szerinti, az üzletszeru értékesítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
– A Kfv.V. tanács 2013. június 4. napján kelt Kfv.V.35.202/2012/13. számú határozata szerint az érintett idoszakban az Szja tv. hatályos rendelkezése szerinti üzletszeruség törvényi feltételei nem állapíthatókmeg, ezért az ingó értékesítésbol származó jövedelmet nem lehet önálló tevékenységbol származó jövedelemként elszámolni.

A Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának vezetoje jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte. A Kúria 2013. november 13-án kelt 3/2013.KMJE jogegységi határozatának összefoglaló megállapítása szerint már az Szja. tv. 2012-tol hatályos módosítása előtt is üzletszerűnek volt minősíthető, és ezáltal nem különadózó, hanem összevont adózás alá tartozó jövedelem volt az a bevétel, amit az adóalany rendszeresen ellenérték fejében végzett tevékenységbol szerzett akkor is, ha – noha kötelessége lett volna – az áfa hatálya alá nem jelentkezett be. Nem hozhatja ott ugyanis kedvezőbb helyzetbe a jogkövető adózóknál az a körülmény, hogy törvényi kötelezettségét önkényesen megszegte, azaz nem jelentkezett be az áfa hatálya alá. A forgalmi adó fizetési kötelezettség a rendszeres gazdasági tevékenységhez fűződik, akkor is fennáll, ha az adózó jogkövető módon bejelentkezett és akkor is, ha jogsértően ezt nem tette meg, de meg kellett volna tennie. Az Szja. törvény vizsgált rendelkezésében az áfa-levonási jog megnyíltára történthivatkozás tartalmi és nem formai okból volt szükséges. Kúria döntése csak azokat a magánszemélyeket érintheti, akik a 2011. december 31-e előtti, még el nem évült időszakban rendszeresen, ellenérték fejében értékesítettek ingóságokat, de őket is csak akkor, ha az ellenőrzések során bebizonyosodik, hogy bár ezt a tevékenységet üzletszerűen folytatták, az adókötelezettségüket – az Áfa törvény eloírásának megkerülésével – nem az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerintteljesítették.