Átadták a 2013-évi „Közösségi Vándordíj a hagyományos termékekért” díjat a TERRA MADRE – a Hagyományos Termékek Előállító Közösségek Világnapján. Az elismerést idén a SZÖVET munkája érdemelte ki.
A díjátadásra 2013. december 6-án, a TERRA MADRE – a Hagyományos Termékek Előállító Közösségek Világnapján, Budapesten a Vidékfejlesztési Minisztériumban rendezett szakmai konferencián került sor.
A Szakmai konferencia a EOQ MNB Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága által került megrendezésre.
Magyarországon az Európai Minőségügyi Szervezet és a nemzetközi Slow Food mozgalom hazai képviselőinek kezdeményezésére 2009- ben alakult meg a Hagyományos Termék Kerekasztal.
Az EOQ MNB a hagyományos termékek érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató közösségek elismerésére alapította a vándordíjat, melynek átadása 2012-ben volt először, amikor is a vándordíjat a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje, mint a sütőipari termékek hagyományőrzése érdekében 2001-ben létrehozott egyesület, több mint egy évtizedes példaértékű tevékenységének elismeréséül kapta.
A vándordíjat így 2013-ban Nardai Anita a Rend elnöke adta tovább a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) részére, melyet Szabadkai Andrea elnökségi tag vett át.
A Vándordíj Bizottság egyhangú döntése alapján kapta meg a Bánffi & Bánffi szegedi szikvízkészítő családi vállalkozás által adományozott vándordíjat a SZÖVET, a kistermelők, a helyi termék előállítók piacrajutásának elősegítése érdekében végzett következetes szakmai érdekképviseleti tevékenységének elismeréséül.
A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület 2013 tavaszán elnyerte a Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alapok pályázatát is a helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtésére. A projekt keretében állt fel 2013 során a Kisléptékű Termékelőállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, melynek célja a kisléptékű gazdálkodási formák, a helyi feldolgozási, értékesítési rendszerek, rövid ellátási láncok elterjedésének ösztönzése és a jogszabályrendszer ésszerűsítésével a helyi termelők piacra jutásának elősegítése.
A Terra Madre programot a nemzetközi Slow Food mozgalom kezdeményezte. A 2004-es Torinóban megtartott első nagy nemzetközi találkozón 5000 vendégül látott résztvevővel indult a mozgalom, melyet ma már 153 országban 2000 "élelmi" közösséget, kb. 300 000 kistermelőt érint közvetlenül, az érintettek és érdeklődők további sokaságát motiválva. Az alapvető cél a biodiverzitás megőrzése, a jó, tiszta és méltányos termékek biztosítása, a helyi boldogulás fenntartása.
A 2013. évi Terra Madre Világnap fókuszában Magyarországon a HÍR védjegyes hagyományos és tájjellegű termékek állnak, amelyek jelentős szerepet töltenek be a vidékfejlesztés területén és kiállításon mutatkoznak be. A kiállításon helyet kapnak egyes – a Hungarikum Gyűjteménybe és a Magyar Értéktárba felvett – élelmiszerek is.
A rendezvényt kísérő termékkiállításon nagy sikere volt a HÍR védjegyes termékeknek, a REND védjegyes termékeinek, Piszkei ÖKO Kft bio termékcsaládjának, Csendesné Dolinai Margit Jász ostoros kalácsának, de bemutatkozott a Civilek a lakóhelyért Egyesület Ferdinánd tekercse és Kossuth kiflije is, valamint a Baráthegyi Sajtmanufaktúra kecsketej –tejtermékei is.
Képgaléria ITT
A díjátadással szinte egy időben jutott el hozzánk Vajda Eszter (Akli-Major Műemlékvédelmi Alapítvány, Piac szervező) gondolatfűzére, ami felér több díjjal is.
Köszönöm Vajda Esztinek (Akli Major – Zirc)
Szabadkai Andi
"Szabadkai Andi egy fogalom. Amúgy jó kedélyű, mosolygós fiatal nő, hétköznapi családanyának, egyszerű dolgozó nőnek indult. Jelenlegi foglalkozása kis- és őstermelői Robin Hood, magyarul Ludas Matyi. Vagyunk így egynéhányan. Az ember tapasztal egy kis hiányt, mondhatni aprócska lyukat az államigazgatásban, pl. környezetvédelemben, műemlékvédelemben, aztán egyszer csak a Sherwoodi erdőben találja magát nyíllal a kezében és a király katonáira vadászik. Olyan ez, mint a meginduló sütőtök. Az ember lát rajta egy aprócska fekete pöttyöt, gondolja, kimetszi egy bicskával, osztán egyszer csak egy rothadó tökben találja magát, de egészen.
Biológia és testnevelő tanárként indult, de kislánya étkezési problémái ráébresztették arra, hogy a modern élelmiszeripar által megtermelt veszélyes hulladékok nem alkalmasak emberi, különösen gyermeki fogyasztásra. Ettől a felismeréstől az ember viszonylag gyorsan, mondjuk napon belül, reggelitől ebédidőig, eljut addig a gondolatig, hogy akkor vajon mit lehet megenni és az, hol kapható. Közel három éves piacszervező munkám legmegdöbbentőbb felismerése az, hogy bár azt lassan már felfogjuk, hogy mit is kéne megennünk, de abban, hogy azt ki, hol és hogyan termeli meg, megtermeli-e egyáltalán, és miért pont nekünk – abban egyáltalán nem vagyunk olyan bizonyosak. És ha végre valahára, valaki megtermeli, akkor arra hogyan próbál az állam nagykalapáccsal azonnal lesújtani, az élelmiszer önrendelkezés, s tegyük hozzá, ebből kifolyólag mindenféle önrendelkezés igényét csírájában elfojtva. Ez a felismerés vezette Andit, és a hozzá hasonlókat, arra, hogy szabad csapatot szervezzenek maguk köré: először is termelőkből, majd a termelőket tömörítő civil szervezetekből, majd a helyi piacok szervezőiből.
Pályáját különböző allergiás gyermekeik miatt tömörülő szülők szervezeteiben kezdte. Majd egy napon besétált egy közismert egyetem kapuján, kölcsönkért egy speciális keret dokumentumot, amelynek mintájára, napi családanyai teendői után, az éjszaka csendjében, szerényen megírt egy kormányprogramot közétkeztetés, falusi turizmus, biogazdaság témakörben. Túl jól sikerült neki. Munkájának elismeréseként nem sokára a meggymentő akcióiról elhíresült Élő-Tisza önkéntesei, majd munkatársai között találta magát. Innen alakította meg a KISLÉPTÉKet. Kiemelkedő munkája volt a helyi piac törvény születésénél való bábáskodás a VM-ben. Amikor is saját szememmel láttam, hogyan megy ez az idegőrlő vesszőről, vesszőre való jogszabályalkotás, amelynek a végén mi pórok megtudhatjuk, hogy a helyi termelői piac kötelező kelléke lesz-e a milliós nagyságrendű, minden igényt kielégítő WC és vizes blokk, ami csirájában fojtja meg a civil kezdeményezést, avagy mindenki szabadon beszaladhat a kukoricásba. Elkészítette a kistermelői jogszabályok összefoglaló, közérthető változatait az egyes termék típusok kistermelői előállítói számára. Óriási munka. Ahogy ő mondja magáról: TALPAS. Vagy minisztériumi gyalog. Szerintem VEZÉR!
Szép kis sakk pályát kapott! Magyarországnak neveztük el. (Cseh Tamás)**
Előadásain először csak a szeme kezd csillogni, aztán az arca pirul ki, majd belelendül, mutogat, egyre hangosabban beszél. Egyszóval Szabdkai Andit felszippantja a Csíkszentmihályi féle Flow*. Aztán már nem is engedi el többet.
Valaki egyszer indignáltan megjegyezte: csinálja, mert az a dolga.
Na most az helyzet, hogy nem az a dolga. Az ilyesféle dolgok az ilyesféle embereknek amúgy egyáltalán nem dolguk. Csak úgy megtalálják őket, aztán felveszik magukra. Többek között mások baját. Szabadkai Andi éppen a kistermelőkét. Szerencséjük van. Szerencsénk van Vele.
Nemrég megkérdeztem tőle, mondd Andi: azt megértem, hogy ingyen égsz el, ha ez jól esik. Én is ezt csinálom a majorban. Azt is megértem, hogy a kis- és őstermelőknek fogalmuk sincs arról, hogy te vagy a jogszabályváltozások motorja, melynek következtében egyre betarthatóbbra fordul a sorsuk. Azt is megértem, hogy ezért még egy érdekképviseleti tagdíj befizetést sem kaptok, ami mondjuk apránként fedezné a fizetésedet. De mondd csak Andi, néha napján kapsz ezért valamit a kis- és őstermelőktől, mondjuk egy üveg mézet, egy zsák krumplit, egy oldal szalonnát. Csak ezért, hogy benne tudj maradni a Flow-ban. Végezetül is nem csak kenyérrel él az ember. De kenyérrel is! A választ kinek-kinek a képzeletére bízom.
Azt szeretném leszögezni, hogy Szabadkai Andi nincs egyedül. Rengeteg kollegája dolgozik ezeken az ügyeken, akiknek ez úton szeretnék köszönetet mondani az Akli MajorPiac termelői közössége nevében."
