A kistermelői közös fellépés szükségessége a 3. nemzeti kistermelői találkozón fogalmazódott meg írásos formában 1998-ban Dijonban, ahol a parasztok/kistermelők létrehozták a Kistermelők Nemzeti Érdekvédelmi Szövetségét. Az új szervezet célja, hogy megismertesse és elismertesse a kistermelői termékeket és védje érdekeiket nemzeti szinten. A közös fellépés érdekében a termelők készítettek és aláírtak egy egyezményt, amely nem egy formális ellenőrzést és kontrolt megszabó szerződés, hanem egy önkéntes elköteleződés a morális és megbízhatóság irányába. Ez az egyezmény elsősorban egy technikai leírás a kistermelői módszerekről, előállítási formákról, mely alkalmas a fogyasztók tájékoztatására. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ugyan jogszabály nem rendelkezik a szó értelmezéséről, minden egyes kistermelői egyesület erre az 1998-as egyezményre referál és használja a kritérium rendszerét ld. Bienvenue a la ferme Istenhozott a tanyán országos szintű agrárkamara által koordinált hálózat.

Ez az úgynevezett Dijoni Kistermelői Egyezmény 8 pontban identifikálja az „igazi” kistermelőket:
1 A kistermelő olyan mezőgazdaság termelő, aki Mezőgazadasági Társadalmi Biztosítással rendelkezik (la Mutualité Sociale Agricole (MSA).

2 Olyan termelők és feldolgozók, akik saját nyers terméküket dolgozzák fel és maguk értékesítik.

3 Az alaptermék kizárólag a gazdaságból származik. Közös feldolgozó esetében minden egyes feldolgozó készterméke beazonosítható (nyomonkövethető) az alaptermékből. A közös feldolgozás esetében a különböző eljárások nem változtatják meg a végtermék kistermelői eredetét, az eljárás és a felelősség a teremlőé.

4. A termelő kizárólag „nem ipari” módszerrel dolgozza fel termékét, egy limitált nagyságú feldolgozóban. A feldolgozás minden fázisánál jelen van.

5. Vállalja a felelőséget a termeléstől a feldolgozásáson és értékesítésen a termék elfogyasztásáig.

6. A közvetlen értékesítés kivételével, minden esetben a terméken feltünteti nevét és címét (nyomonkövethetőség végett). Illetve a termék előállítási helye is felismerhető és ismert!

7. Betartja a higiéniai előírásokat.

8. Fenntartható és felelős mezőgazdasági termelést folytat.

A Kistermelők Szövetsége 4 fontos kritériumot szabott meg aszerint, hogy ki számít kistermelőnek, mely kritériumok megfelelnek a fogyasztói elvárásoknak is.
1. A kistermelő a nyerstermék előállítója, feldolgozója és értékesítője (a nyerstermék kivételes esetekben jöhet más kistermelői gazdaságokból is)

2. A gazdasági „aktivitás” limitált: ez a tényező lehetővé teszi a hagyományos eljárások fenntartását (konzerválását), melyek megkülönböztethetőek az ipari eljárásoktól és egy sajátos, hagyományosan kialakult „know-how-ra” épülnek, amely reprezentálja a fogyasztók elvárásait az emberi léptékű gazdálkodásról. Minden termelési ágazat esetében és minden egyes földrajzi területen gazdaságonként és aktív mezőgazdasági dolgozónként meghatározható a maximuma az előállítható termékeknek és a gazdaságban dolgozóknak. A kistermelők esetében tehát ahány teljes munkaidőben dolgozó családtag dolgozik, maximum annyi munkaerő dolgozhat, azaz a legtöbb esetben ez 5, maximum 10 főt jelent együttesen véve gazdaságonként. Ebben az esetben még a családi gazdaság fogalomba belefér egy kistermelői szintű gazdaság.

3. Autonómia az inputok tekintetében (kivéve hegyvidéki gazdaság vagy méhészet)

4.Jó higiéniai gyakorlat betartása

Forrás: Marie Saiag tézis, 2002 : Kistermelői termékek Franciaországban aktualitások és dilemmák
(Kujáni Katalin fordította)