Definíciós problémák: nonprofit – közhasznú – civil társadalom

NONPROFIT SZERVEZETEK ÖNFINANSZÍROZÓ MŰKÖDÉSE (KÉSZÍTETTE: DR. MAJOR ÁGNES, ÁTVEZETVE A 2014. MÁRCIUS 15-I PTK. HATÁLYBA LÉPÉSÉVEL KAPCSOLATOS JOGSZABÁLY VÁLTOZÁSOK – 2014. MÁJUS 14.)

A civil társadalom szélesebb fogalom, mint a nonprofit, illetve egymás helyettesítésére nem használható. Kuti Éva  kifejti, hogy a szolgáltató típusú nonprofit szervezetek egy része is tekinthető civil szervezetnek, attól függetlenül, hogy ezek a szervezetek direkt és közvetlen módon nem az állampolgári jogok érvényesítésére és a társadalmi haladás általános támogatására jöttek  létre, ugyanis ezen szervezetek tevékenysége olyan szükségletekhez vagy olyan társadalmi kihívásokhoz kapcsolódik, amelyekre valamilyen formában  közösségi válaszokat célszerű adni  A civil társadalom részét képezi nemcsak a bejegyezett nonprofit szervezetek, hanem a nem bejegyzett formában működő szerveződések, a spontán mozgalmak.

Míg számos olyan bejegyzett nonprofit szervezet ismert, amely alapvetően szolgáltató vagy redisztribúciós tevékenységet folytat, költségvetési támogatásból él, állami feladatokat lát el, így civilnek nem nevezhető.
Magyarországon a Civil törvény  a közérdeket és a közhasznúságot a közfeladat  fogalmán keresztül összekapcsolja . Jogszabály a közérdeket nem mondja ki, erre bírói gyakorlat létezik. Közhasznú mindaz, amely a közfeladat teljesítését közvetlenül, vagy közvetve szolgálja. Közfeladat: jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat, közérdekből végzik haszonszerzési cél nélkül.  Jogszabály a nonprofit definícióját nem határozza meg, a nonprofit alapon működő szervezetek gyűjtőfogalma a Civil törvényben található, amely a civil szervezet. Civil szervezetnek tekintendő: az egyesület, az alapítvány, a nonprofit gazdasági társaság (nemcsak a Kft.!) és a civil társaság (Ptk. szerinti polgári jogi társaság speciális fajtája).

Nonprofit működésre nincs pontos meghatározás, de a szakirodalomban elfogadott kritériuma:
•    nyereségfelosztás tilalma;
•    célja a közérdek szolgálata, a szervezetek működését az önkéntesség, öntevékenység, jótékonyság, a civil kezdeményezések jellemzik, tevékenységük jelentős civil támogatottságra épül;
•    működési autonómia és szervezeti elkülönülés jellemzi az államtól, habár állami feladatok elvégzését vállalja fel;
•    intézményesült formában, önálló jogi személyiséggel működik, szervezeti struktúrája van és elfogadott belső dokumentumok (alapító okirat, szabályzatok) rendelkezései szerint működik.

A nonprofit működés önfinanszírozó, vállalkozásjellegű működése:
A nonprofit szervezetek önfinanszírozó tevékenységük által önálló, az államtól, illetve kormányzatai, egyéb szervezeti vagy magán támogatásoktól, adományozásoktól függetlenül tudják céljaikat, küldetésük megvalósítani. Ily módon hosszú távú fenntarthatóságuk javítják és részben önállóvá tehetik magukat azáltal, és bevételeiket kiegészítik. Ezzel nem kényszerülnek arra a nonprofit szervezetek, hogy a rövid távú, projekt-központú támogatásokat vegyenek igénybe, hanem hogy figyelmüket a hosszú-távra szóló stratégiai fejlődésre fordítsák.

Az önfinanszírozásból származó jövedelem révén olyan munkákat is tudnak támogatni, melyeket a hagyományos forrásokból sokszor nehéz finanszírozni, mint például az alapvető működési költségek, új programok vagy promóció.

Az önfinanszírozás pénzügyi és szervezeti függetlenséget is eredményez, azaz függetlenséget az aktuális adományozó, támogató igényeitől. Mindezek mellett a nonprofit szervezetek önfinanszírozó tevékenysége – ha társadalmilag felelős és környezettudatos módon gyakorolják -, egy a helyi közösségek, a kistermelők és az alacsony jövedelmű emberek szükségleteire nagyobb figyelmet fordító “alternatív gazdaság” kialakításához járulhat hozzá.
Az önfinanszírozás bevételei az alábbiak lehetnek pl.:
•    egyesületi tagdíjak (valamely termékért, szolgáltatásért, egyéb előnyért. Ennek hiányában adománynak minősül.)
•    szolgáltatási díjak (tanácsadási szolgáltatás vállalkozás, vagy egyéb állami, nem állami szervezet részére)

Általában az adótörvények határozzák meg annak a mértékét, hogy milyen mértékben folytathat egy nonprofit szervezet vállalkozási tevékenységet anélkül, hogy elveszítenék nonprofit jellegüket.

Nemzetközi szinten is vita folyik arról, hogyha egy nonprofit szervezet vállalkozási tevékenységet folytat vajon nonprofit jellegét elveszti-e. A válasz azonban erre egyszerűnek tűnik: mindaddig, amíg az a vállalkozási tevékenység nm profit termelésre irányul, egy nonprofit szervezet nem veszítheti el nonprofit jellegét. A nonprofit jelleg megtartásánál vizsgálandó tényezők:
•    a működés alapvető nonprofit célját tartsa meg a szervezet, azaz a vállalkozási tevékenység nem lehet elsődleges, csak kiegészítő jellegű, azaz a nonprofit célhoz kapcsolódjon; és/vagy
•    a megtermelt jövedelem felhasználása, azaz, hogy a bevételét az alapvető (nonprofit) céljára fordítja-e.

Érvek arra, hogy a nonprofit szerveztek vállalkozási tevékenységet folytathassanak:
(a)    a nonprofit szervezetek önfinanszírozó (vállalkozási) tevékenységéből származó bevételek is a közjót szolgálják, azaz a közjó szolgálatára nem csak állami forrásokat fordítanak. Egy olyan gazdaságban, ahol a magántőke nem áll rendelkezésre a közcélok céljára történő adományokhoz mégis végezhető civil kezdeményezésű közérdekű tevékenység.
(b)    Bizonyos vállalkozási tevékenység maga közvetlenül szolgál közérdeket. Pl. az oktatási szervezet maga ad ki (értékesít) tankönyvet.

Nonprofit szervezetek vállalkozási tevékenységéből származó bevételeket négy féle módon szokták megadóztatni, illetve ezen rendszereket keverten alkalmazzák:
(i)    egységes adózási rend:
Az egységes adóztatás politikája minden vállalkozási tevékenységből származó jövedelmet ugyanúgy kezel, függetlenül attól, hogy annak mi az eredete vagy a célja. Ennek értelmében a tevékenységfajták között nincs különbségtétel, a szervezet minden önfinanszírozásból származó jövedelme ugyanolyan adózási szabály alá esik, függetlenül attól, hogy mire használják fel.
Ezen rendszerveb az adminisztráció egyszerű.
(ii)    a jövedelem forrása szerinti adóztatási rend (küldetésorientált):
Csak akkor kap a nonprofit szervezet adómentességet, hogyha a jövedelem olyan tevékenységből származik, ami a szervezet közérdekű céljaival van összefüggésben. Tehát a szervezet minden olyan jövedelme után köteles adót fizetni, ami nem küldetésorientált tevékenységből származik, még akkor is, ha a jövedelmet a küldetéssel kapcsolatos programokra fordították.
Ebben a rendszerben bonyolult annak megnyugtató meghatározása, hogy mi tekinthető a nonprofit tevékenységhez kapcsolódó célnak, e megfelelő közigazgatási, adópolitika gyakorlattal egy működő rendszer kialakítható.
(iii)    differenciált adóztatás:
Amikor megkülönböztetik az adóköteles és nem adóköteles vállalkozási tevékenységeket; vagy pedig meghatározzák az adókedvezmény maximumát (a maximum profitszintet). Az adott szint alatt megszerzett jövedelmek adómentesek, míg afelett a szervezet köteles adót kell fizetni.
(iv) a jövedelem felhasználása szerinti adóztatás:
A szervezet mentességet kap a vállalkozási tevékenységekből származó azon jövedelemre, melyet közérdekű célra fordítanak. Így tehát a szervezet által végzett vállalkozási tevékenységek között nem tesznek különbséget, hanem minden olyan jövedelmet megadóztatnak, amit nem a szervezet közérdekű céljainak megvalósítására fordítanak.
Itt a szervezet működésének szoros nyomon követése szükséges, amely komoly adminisztrációval jár.

Adóbevétel szempontjából – azonos adókulccsal számolva – az egységes rendszer nyújt legnagyobb állami bevételt, de ez a nonprofit szervezetet nem ösztönzi vállalkozási tevékenység végzésére, tehát ténylegesen adóbevételt az állam számára nem eredményez. A profit és nem profit orientált cégek közötti verseny szempontjából a jövedelem felhasználása szerinti adózási rendszerben a nonprofit szervezetek versenyelőnyt szerezhet profitorientált vállalkozókkal szemben, míg a küldetésorientált rendszerben a tisztességtelen versenyt csökkenteni tudja, úgy, egyrészt a nonprofit szervezeteket olyan tevékenységek végzésére ösztönzi, amik a közérdeket szolgálják, másrészt pedig a profitorientált szervezetekre is vonatkozó általános adózási szabályokat írja elő akkor, amikor a nonprofit szervezet kifejezetten nyereségorientált tevékenységet végez. Ebben a rendszerben azonban az okoz nehézséget, hogy hogyan határozzák meg, mely tevékenység szolgálja a közérdeket.

Általánosan elfogadott álláspont, hogyha a közérdeket szolgáló nonprofit szervezetek nem kapnak állami támogatást, akkor legalább ne kelljen az államnak adót fizetniük. A nonprofit szervezetek vállalkozási tevékenységéből származó összes jövedelem egységes megadóztatása nem ösztönzi a szervezeteket arra, hogy jövedelemszerző, de egyben a közérdeket szolgáló tevékenységben vegyenek részt, és az egész nonprofit szektorra kedvezőtlen hatással jár. Ezért az adókulcsok alacsonyabb mértékével lehetne elősegíteni a nonprofit szervezetek működését.

Magyar nonprofit (vagy közeli) szervezeti formák ÖSSZESÍTŐ TÁBLÁZAT LETÖLTHETŐ ITT

NONPROFIT SZERVEZETEK VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉGÉNEK DEFINÍCIÓJA:
A régi Ptk. az egyesületek esetében az elsődleges gazdasági-vállalkozási tevékenységet tiltja. Ennek meghatározását a régi Ptk. nem adja meg . A problémát fokozza, hogy a többi törvény és más jogszabályok sokszor szinonimaként, egymástól el nem határolva használják gazdálkodási, gazdasági, gazdasági-vállalkozási, vállalkozási tevékenység és az üzletszerűség fogalmát. A gazdasági-vállalkozási tevékenységet a Civil törvény határozza meg azt: [2 § 11] gazdasági-vállalkozási tevékenység: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység, ide nem értve az adomány (ajándék) elfogadását, továbbá a bevétellel járó, létesítő okiratban meghatározott cél szerinti, valamint a közhasznú tevékenységet;]. Lényeges hangsúlyozni, hogy a Civil törvény a gazdasági-vállalkozási tevékenység elemének tekinti az „üzletszerűséget”.

Az üzletszerűség definícióját egyedül a pénzintézetekről szóló törvény adja meg, amely csak a pénzintézeti tevékenységet folytató Az ismerten profitorientált gazdasági társaságokat pedig úgy határozza meg a Gt., hogy azok üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény a meghatározások között nem a gazdasági tevékenységet, hanem a vállalkozási tevékenységet definiálja: „vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a magánszemély, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára üzletszerűen végez”. A társasági adóról és az osztalékadóról 1996. évi LXXXI. törvény 1. § (1) bekezdése szerint a vállalkozási tevékenység olyan gazdasági tevékenység, amely jövedelem- és vagyonszerzésre irányul, vagy azt eredményezi. Megjegyzendő, hogy az ÁFA törvény definíciója nem hozható fel a fenti érvek alátámasztására, mert eszerint minden gazdasági tevékenység szükségszerűen üzletszerű tevékenység .

Mindettől függetlenül a fentiek felvetik azt a kérdést, hogy értelmezhető-e úgy, hogy gazdasági tevékenység végzésének nem szükségszerű velejárója az üzletszerűség, illetve, hogy létezik nem üzletszerű gazdasági tevékenység. Azaz a Civil törvény meghatározásából kiindulva élhetünk-e azzal a megállapítással, hogy a vállalkozási tevékenység üzletszerű gazdasági tevékenységet jelent, az üzletszerűségnek pedig az ellenérték fejében történő tevékenység kifejtés, a nyereség – és vagyonszerzési cél valamint a rendszeresség a fogalmi elemei. A jogalkotó szándéka tehát az lenne, hogy mind az üzletszerű gazdasági tevékenység (azaz vállalkozási tevékenység) elsődleges módon történő végzését és ne pedig pusztán a gazdasági tevékenység fő tevékenységként történő végzését tiltsa meg a civil szervezetek számára. Ennek azért van kiemelkedő jelentősége, mert a nem üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység és a cél szerinti tevékenység között vékony a határvonal azzal, hogy egyértelmű jogszabályi rendelkezések hiányában nehéz különbséget tenni a jövedelemtermelő, rendszeresen végezett cél szerinti tevékenység és a célokat szolgáló, másodlagosan végzett üzletszerű gazdasági tevékenységek között is.

De az értelmezés kérdése egy nagyobb aggályt is felvet:
Az alapítványok, egyesületek bírósági bejegyzésére, adóhatósági ellenőrzésére vagy ügyészségi törvényességi felügyeleti ellenőrzésére irányuló eljárásban a bíróságnak illetőleg adóhatóságnak, ügyészségnek kell világos törvényi definíciók hiányában alkalomszerűen, előre nem egészen kiszámítható módon, eseti jelleggel eldöntenie, hogy egy szervezet egy bizonyos tevékenysége jövedelemmel járó cél szerinti tevékenység vagy vállalkozási tevékenység, az ebből származó bevétel társasági adóköteles vagy sem, és a szervezet az adott, esetleg gazdasági tevékenységként végzett tevékenységet elsődlegesen végzi-e vagy sem.

A fentieket annak figyelembevételével kell olvasni, hogy az új Ptk a gazdasági tevékenység folytatásának tilalmát és nem az „elsődleges” gazdasági tevékenység folytatásának tilalmát mondja ki az egyesületek és alapítványok esetében.

A teljes szöveg, hivatkozásokkal letölthető ITT

ASzövetség az Élő Tiszáért Egyesület,t  a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával, a Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alapokpályázat , a SMCA-2012-0071-Z regisztrációs számon nyilvántartott “Fenntartható helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtése és piaci életképességük javítása” című pályázat keretében megvalósuló program keretében létrehozza civil, szakmai partnerségben a
Kisléptékű Termékelőállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseletének Egyesületét.

A projekt a Svájci Hozzájáruláson keresztül a Svájci Állam társfinanszírozásával valósult meg. www.svajcivil.hu

(2013.12.17.)