Franciaországban számos termelői bolt jött létre már a 90-es évek elején, melyek szám azóta is gyarapszik. Struktúrájuk, szerkezetük, a kínált termékek fajtája, formája, feldolgozottsági szintje, változatossága földrajzi elhelyezkedésenként és termelői csoportokként változik. Az értékesítő pontokat Mondy és társai (2008) három csoportba sorolta az értékesített termékek és az értékesítést végzők alapján:

1. típus: a helyi tanyasi termékek közvetlen értékesítése
2. típus: közösen működtetett eladási pont vagy pontok
3. típus: gazdabolt vagy bolthálózat a régióhoz köthető termékből, de nem közvetlen termelői értékesítés (legfeljebb egy köztes szereplővel)

1. típus: a helyi tanyasi termékek közvetlen értékesítése

Az első típusba azok az értékesítési pontok tartoznak, amelyek közvetlen termelői csoportosulásból jönnek létre, jogi formáját tekintve szövetkezetek vagy egyesületek, ahol minden egyes tag maga felelős a termékeiért és az értékesített termék teljes ára a tagot illeti, amelyből százalékos arányban tagsági díjat fizet (az értékesítési pont infrastrukturális fenntartására, és ha vannak az eladók bérezésére). A termelők egyelőek és egyenlően részesednek a fenntartási költségekből is. A termékek közelről (10-20 kilométeres távolságból) közvetlenül a gazdaságból érkeznek, amelyek elsősorban zöldség-gyümölcs, illetve a kistérségekre jellemzőek. Nagy választék nincs és mindig csak az adott szezon termékei találhatóak meg (így sokszor télen zárva tartanak). Sok esetben a termelők maguk végzik az értékesítést saját időbeosztást szervezve, ő maguk magyarázzák el a bolt lényegét és a termékek sajátosságait a fogyasztóknak. Az üzlet városban, faluban, vagy külvárosban esetleg egy tanyán található, amely megközelítése könnyű.

2. típus: közösen működtetett eladási pont vagy pontok

A második típusba tartozó üzletek az előző csoport továbbfejlesztetett változata, ahol nagyobb termelői összefogás tapasztalható, és sok esetben egy vezetőt, ügyintézőt igényel. Jogi formája lehet egyesület vagy korlátolt felelősségű társaság (francia rövidítésben GIE, SARL), amelyet a termelők együtt működtetnek. Sok esetben ő maguk is árulnak (ez esetben hivatalosan a bolt fizetett alkalmazottai), illetve a boltban tartózkodnak a fogyasztókkal való közvetlen kapcsolat miatt, de gyakran alkalmaznak eladót, aki felügyeli a termékek minőségét, mennyiségét, intézi a rendelést és tartja a kapcsolatot a fogyasztókkal, termelőkkel. Fontos hangsúlyozni, hogy szigorúan véve közvetlen értékesítésről beszélhetünk, mivel nincs köztes szereplő, aki árrést alkalmaz a termelői és fogyasztói ár között, valamint a termelők nyolcvan kilométeres körzeten belül találhatóak. Ezekre jellemző, hogy a termékválasztékuk széles, sok esetben ökológiai termékek is kiegészítik, vagy eredetvédettséget élveznek, a boltban több esetben feltűntetik a termelőt névvel, fotóval. A bolt elhelyezkedését tekintve szinte csak külterületen találhatóak meg, egy gazdaságban vagy egy út menti vidéki épületben. A gazdák részesedése és költségvállalása megegyezik az első típuséval.

A közös értékesítési pontok, azaz franciául PVC-k (point de vente collectif) három különböző formában jöhetnek létre:

2.a) GIE (ejtsd zsiö) ez a termelői érdekcsoport
2.b) SARL itt már van egy ember vagy szervezet, akin keresztül történik a művelet, gyakorlatilag mint egy több taggal rendelkező kft., melyben a tagok vállalják a felelősséget, és a kültagok a bolt beszállítói
2.c). egyesület az 1901-es tv szerint
2.d) szövetkezet

3. típus: gazdabolt vagy bolthálózat a régióhoz köthető termékből, de nem közvetlen termelői értékesítés (legfeljebb egy köztes szereplővel)

A harmadik típus erősen eltér az előző kettőtől, de mivel egy köztes szereplőként működik így a francia jogszabály szerint a rövid élelmiszerellátási rendszerbe sorolható, tehát nem közvetlen értékesítés. Formáját tekintve lehet „franchise” illetve bármilyen kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozás. A termelők beszállítók, nem eladók és nem jelennek meg az üzletben, viszont termékeiken nevük, címük, esetleg fotójuk szerepelhet. A termékválaszték nagyon széles, sok esetben nem csak élelmiszer, hanem más jellegű vidéken, helyben előállított termékek is megtalálhatóak. A termékek helyi, regionális, tradicionális címkével ellátottak, vagyis a fogyasztó a területhez kötődő ízeket találja meg. Az üzlet sok esetben nagyvárosok külvárosi részén, az elkerülő utakhoz közel helyezkedik el.

A továbbiakban kizárólag a 2.a) formával a GIE jó gyakorlatával foglalkozunk.

A GIE célja, hogy megkönnyítse vagy fejlessze a tagok gazdasági tevékenységét és erősítse, növelje a tevékenység hatékonyságát. Mivel a tevékenység a kereskedelem, ezért kereskedelemre alkalmas helyet bérelhet.

Tagjainak min. száma 2, maximum tagszám nincs.

Alaptőke nem kötelező, ha mégis van, akkor azt az alapszabályban kell lefektetni, hogy mennyi és mire használható. egyébként a GIE úgy működök, mint egy egyesület és a könyvelése is annak felel meg.

Az adminisztrációt egy vagy több természetes személy végzi.

Apport lehetséges, de nem kötelező, a GIE az alapszabályban fekteti le, hogy mit vár el és milyen formában a tagjaitól.

Az úgynevezett „Commission”, a termelői hozzájárulás vagy tagdíj, mely 10-45 % között lehet, illetve ahol van kül- és beltag, ott eltérhet az értéke. A GIE ezt az értéket használhatja fel bérleti díjra, a munkabérekre, bankkártya szervizdíjra, illetve a termelők részéről felmerülő egyéb költségek térítésére.

1 személy kinevezése lehetséges a szervezet vezetésére.

A tagok szavazati joga a részesedésüktől függ. Minden tag egyformán felelős a termékekért és a GIE vezetéséért. Kivéve nem rendes tag, de a felelősség szintén őket terheli a termékeikkel kapcsolatosan.

A GIE döntéshozó szerve a közgyűlés, ahol a tagok 1/4-ének jelen kell lennie. Minden ettől eltérő változtatás, módosítás az alapszabály függvénye.

Minden tag személyesen felelős a jogszabályok betartásáért , így egyénileg adózik a bevétele után, akár magánszemély, akár jogi személyként tag. A GIE nem adózó szervezet, jövedelme nincs! A GIE tagja az a gazda vagy jogi személyiség, aki a PVC-ben értékesíti termékét. 2 fajtája lehet:

– rendes tag: akinek részesedése van a GIE-ben, részt vesz a közgyűlésen, döntési joggal rendelkezik és ha szükséges idejének egy részét a GIE-ben elvégzendő munkákkal tölti el: irányítás, szállítás, értékesítés stb.
– nem rendes tag: aki nem részesedik, nincs döntési joga, de értékesít a GIE-ben és részt vehet a munkákban.

A munkabérek elszámolása:

– részmunkaidős termelőknek, akik részt vesznek az értékesítésben, szervezésben: a termelők részesedéséből egy bizonyos rész felajánlható.
– munkaerőnek: ebben az esetben az alkalmazottat a termelők által szerzett bevétel adott százalékából összeadódó jövedelemből lehet kifizetni. valamint a GIE jelenti be a munkaerőt. Ha egy tag innen kapja a fizetését, akkor lehet alkalmazott státuszban is van a fentebbi megoldás lehetséges a költségeinek térítésére.

Bejelentett munkaerő mennyit adózik? Mennyi után Mennyi a járulék?

A GIE, mint non-profit szervezet a tagdíjból fizeti a felvett munkaerőt, annak minden adójával, járulékával együtt, ami csak mint adó és TB jelenik meg a könyvelésben. Majd fizeti a beszállító termelők költségeit, ami után nem adózik, mivel az költségtérítés. Ha egy gazda bedolgozik a gazdabolt működésébe, az saját időből történő feláldozás, az egyesület a bevételekből csak a felmerülő költségeit fizetheti ki, de amint részmunkaidős vagy szerződéses munkaviszonyba kerül, máris az adó és járulékfizetésre kötelezett a GIE

Mivel a GIE "felvásárlási áron" értékesíti a termékeket (de ő maga nem veszi meg a terméket, mivel ez egy csoportos értékesítési forma és nem köztes szereplő), azaz nincs jövedelme a termelőktől beérkező terméken, így a GIE mentesül az ÁFA megfizetése alól, melyet vagy havonta vagy év végén számlázz ki a termelőknek. Tehát a GIE, mint egyesület értékesít, és tagjai felé a havi/negyedéves/féléves/éves elszámolás során a termékek árának kifizetése mellé számlázza a befizetendő Áfát, azaz a termelő fizeti meg az Áfa-t.

Pénztárgép szükséges, sőt a legtöbb helyen bankkártyás fizetés is lehetséges. Az eladó kereskedelmi vagy mezőgazdasági szakképzetséggel kell, hogy rendelkezzen. Azaz középfokú kereskedelmi végzettség, ha bolti eladóról van szó vagy ha tagsággal rendelkező gazda, akkor csak mezőgazdasági középfokú végzettség és termelői igazolvány szükséges!

Összegezve, a GIE egy olyan non-profit szerveződés, mely a termelői termékek értékesítését végzi. Célja, hogy köztes szereplő nélkül, termelői összefogással a kisméretű gazdák által megtermelt nyers és feldolgozott élelmiszereket és kézműves termékeket piacra juttassa. Az EU-s higiéniai szabályok vonatkoznak rá, de minden esetben a beszállító termelő felelős a terméke minőségéért, megjelenéséért. A GIE közgyűlés keretében dönt a működtetés befolyásoló tényezőkről pl.: tagfelvétel, bérleti díj, tagdíj, eladó alkalmazása, beruházások, marketing stb. A termelői egyesülés egyik nagy hátránya, hogy mivel nincs egy felelős vezető személy ezért nehezen hoz döntéseket, ugyanakkor az egyenlőség lehetővé teszi a kisebb termelők becsatlakozását is.

(Kujáni)